Szabadi István (szerk.): „Szorultságomban - tág tért adtál" Balla Árpád református lelkipásztor hagyatéka -Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 16. (Debrecen, 2012)
„Péntekhegyi levelek”
kipróbált egyházi káderekhez. Nem mondja meg, hol van a határ. Meddig hajlandó elmenni, kiket ejtenek el, mekkora engedményeket tesz. Egyelőre csak kimondja: megengedhetetlennek tartja, hogy saját embereit az egyházban mellőzzék, Ennél a kérdésnél a „haladó politikai nézet” tartalma lehet a döntő. De hol kezdődik a „haladó” politikai nézet? Nem mondja meg és nem is fogja megmondani sohasem. Ez már politikai probléma. Az államhatalom tehát szabad jó tetszése szerint fémjelez valakit „haladó” - nak vagy éppen reakciósnak. Sokkal veszedelmesebb ez a fogalmazás az egyházon belül. Az elmúlt egyházi korszak letűnő nagyságai, akik teljesen elvesztették a gyülekezetek bizalmát, éppen azért, mert az elmúlt politikai korszakot féktelenül kiszolgálták, - most majd belekapaszkodnak ebbe a „haladó politikai nézet” fogalmazású nyilatkozatba. Egyszeriben a tegnapi egyházkormányzati tényezők önmagukról állítják most majd ki a haladó politikai nézetet vallók nemesi kutyabőrét. Furcsa társaság lesz ez. Mert ha egy keveset megbántjuk a haladó politikai nézet vékonyka kérgét, egyszeribe kiugrik majd közegyházi karrierista, a hűtlen sáfár, a parázna próféta, a hamis tanító, Nádáb és Abihu, Dérnéter, aki Diana szobor helyett Sztálin vagy Rákosi képet adott gyülekezetének. Van köztük sok, pénzen megvásárolt Anániás, jámbor, túlzó, ifjú törtető, gyáva szájhős és tudatlan pap. Az egyháznak nagy bölcsességre, sok türelemre, mély szeretetre, az Evangélium tékozlására lesz szüksége, hogy elrendezze a személyi kérdéseket. Döntő módon segít majd a tisztújítás. De jól vigyázzunk atyák es testvérek! Nem lehet söprögetni nyakló nélkül, az oroszlánok barlangjában nem illik rángatni az oroszlán szakállát. Az egyházunk nem lesz ennél a kérdésnél elég bölcs, könnyen odajutunk, hogy haladó politikai nézetet valló atyánkfiái, az államhatalom árnyékában, vissza csúsznak egyházkormányzói méltóságaikba! A negyedik pont az egyház keskeny útjának egyik stációjánál, szűk ajtórés. Az engedmény lehetőségének morzsája. Fel kell szedni. Meg kell ragadni! A diktatúra lehetővé teszi a tárgyalást és megegyezést. Pedig csak diktálni tanult. Keresse egyházunk a tárgyaló asztalt a hatalommal. Van elintézetlen ügy bőségesen. Minél később vesszük fel a tárgyalások fonalát, annál több elintézetlen kérdés támad. Küldje református egyházunk ezekre a tárgyalásokra a legbölcsebb, legtisztább, legbátrabb és legteológusabb embereit. Tárgyaljanak a kígyó okosságával és a galamb szelídségével. Nagy vonásaiban ilyen az egyház és állam viszonya 1957-ben. Van benne sok ború, sok árnyék, sötét fenyegetés. Mindennek ellenére lehet-e, szabad-e félnünk? Avagy nem mi bírjuk-e az ígéretet: veletek vagyok min-423
