Szabadi István (szerk.): „Szorultságomban - tág tért adtál" Balla Árpád református lelkipásztor hagyatéka -Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 16. (Debrecen, 2012)
„Péntekhegyi levelek”
tem többek közt, amikor megszakítottam a mézesmáji eklézsia kapcsolatát a mindenható pártbizottsággal. Mindez azonban nem fontos. Lényeges az a fenyegetés volt, amely beígérte már 1951-ben, valahol Magyarországon - Péntekhegyet. S ezzel megindult a hajsza, a röszlerjánosi korszak egyetlen jellegzetessége a magyar református lelkipásztorok ellen. Hiszen megszületett az AEH s porondra lépett Röszler úr! A mai Röszler azonban, - miként mondtam is már - egészen más. Micisapka! - hová tűntél? Foltos nadrág, mivé lettél? Aktatáska! - tán elnyűttél? Röszler úrtól, de eltértél! — buzgott föl bennem a fűzfapoéta rímcsikordulása, amikor fennakadtam Röszler úr karjaiban. Igen kérem, így, ahogy mondom - a karjaiban. Mert ez az átváltozott férfiú, - aki pár évvel ezelőtt a selyemzsinórt hozta nékem, most olyan kitörő örömmel üdvözölt, hogy a szuperintendencia mai gazdáinak s cselédeinek bizony tárva maradt a szája. Nem számított most Bartha Tibor, meg Békefi Benő egyházmegyei haptákja. Malária nyálkás mosolya, kígyóbűvölő tekintete, püspöki titkárka alázatos hajlongása. Karon fogott, tessékelt, sodort Röszler úr egy külön szoba felé, egyházkormányzatunk jelesei előtt pedig becsukódott az ajtó. Az új Röszler találkozni óhajtott a tegnapi lelkipásztorral! Milyen más volt ez a mai Röszler. Külsejében és beszédében egyaránt. Más, nagyon más. Hiszen körülötte egészen megváltozott a világ. Sztálint eltemették másodszor is. A vasfüggönyt tépi az Idő, szaggatja a történelem. Az egyházon kívüli világ már érzi, Röszler úr már jól tudja: „Nincsen itt maradandó városunk!” Vajon a Főtiszteletű Egyházkormányzat tudja-e, érzi-e, vallja-e ezt? Vagy pedig belefogózik a régi Röszler úr kezébe és elkiáltja önön ítéletét: mi pedig a jövendőt nem keressük!? Péntekhegy, 1956. május hó * * * Püspök „atyánk” szájához (Bartha Tibornak) Kedves Tibikém! Régi mondás: „nem jó a nagyokkal egy tálból cseresznyézni”. Hadd toldom meg annyival, hogy még akkor sem jó ez, ha egyházi nagyok, pláne 390
