Szabadi István (szerk.): „Szorultságomban - tág tért adtál" Balla Árpád református lelkipásztor hagyatéka -Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 16. (Debrecen, 2012)
„Péntekhegyi levelek”
ha mai egyházi nagyok engednek közel cseresznyés tányérjukhoz. Hogy minap mégis beleestem ebbe a kitüntetésbe, - egyházi méltóságokkal cseresznyézhettem, - Isten a tanúm, nem én voltam az oka. Ti hívtatok s még nadrágkoptatási díjat is fizettetek, csak segítsem elő a mézesmáji (X-i) papválasztást. így hát mentem, valamiféle engedelmességi maskarába öltözködve s cseresznyéztem veletek. Megvallom néked, ma is végigfut a gerincemen az undorodás, valahányszor rágondolok a veletek való közösködésre. Haszna mindössze annyi volt ennek az egyébként mihaszna együttcseresznyézésnek, hogy egy kicsit jobban megismertelek titeket, közelebbről tégedet, aranyos Tiborkám. E jobban-ismerés jussán kapsz most helyet a „Debreceni képeskönyv” című levél-sorozatban. Két korszakos, de bátran írhatnám „korszakos” kijelentést tettél ezen a legutóbbi diétán. Idézem e márványba kívánkozó megnyilatkozásokat azért is, hogy te se feledd azokat, meg a feledés pora se takarja be e kiváló egyházkormányzati epigrammákat. Tehát az egyik, obeliszket-síró kijelentés: „a mi atyánk atyája a péntekhegyi lelkipásztornak, de atyája a mézesmáj i eklézsiának és minden református gyülekezetnek”. A másik: „én - már mint te, angyali Tiborkám - úgy szólok, mint a püspök atyánk szája”. (Csak úgy zárójelben, némi magyarázatul írom, így mondottad betű szerint: „atyája”. Nincs sajtóhiba, elírás vagy más egyéb differenciális dilemma. „Atyája”! - tessék tudomásul venni!) Itt van aztán a baj. Mert ha a tiszavidéki püspök most már nyilvánosan is „atyája” az egész szuperintendenciának, akkor, hát igen, akkor megérkezett református egyházunkba is a politikai élet porondján ugyan elkoptatott atya-komplexum. Még nem feledtük el jó egynéhányan mi nádi farkasok, hogy nem is olyan régen Rákosi Mátyás volt minden magyarok „atyája”. Aki ezt az atyaságot tagadni merészelte, annak jobb volt, ha malomkövet kötöttek a nyakára, sem hogy bevitték légyen az Andrássy út 60-ba. Közben a népek és nemzetek nagy perében, sok-sok atyasági kereset érkezett a világ hatalmasaihoz. Majd tízmillió fiát számláló Mátyusunk, rövidke, tiszavirág-életű „pajtás-komplexum” után, kényszeredetten bár, de kénytelen beismerni a fórumon, miszerint dehogy is atyája ő a magyarságnak. Közönséges, nyomorult kölönc a nemzet nyakán, akinek atyaságát legközelebbi beosztottjai is megvetéssel utasították vissza. Amint tisztultabb levegő érkezett a Duna-tájra, egyszeriben elfújta a politikai atyakomplexumot. Kijelentésedben azonban - édes Tiborkám - az hangzik, hogy ami a politikai életben - jóindulattal szólva - regeneráció, református egyházunk életében degeneráció. így, s csak így lehet „atyája” a tiszavidéki püspök az egyházkerület összes gyülekezetének. 391
