Szabadi István (szerk.): „Szorultságomban - tág tért adtál" Balla Árpád református lelkipásztor hagyatéka -Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 16. (Debrecen, 2012)
„Péntekhegyi levelek”
Mit is vétett Dibelius? - a mai egyházkormányzat szerint Bereczky Albert a református örökség megsértését kifogásolja és bizonyos antikommunista frontot emleget. Győry Elemér az ökumené eddig ígéretes munkájának a hajótörését félti és a középkori tiszteletadás ellen háborog. Péter János - Dibelius felelősségét hangsúlyozza, mondván: vajon Dibelius püspök akarja-e vállalni az egyház egységéért, a német kérdés békés megoldásáért, a népek békés együttélésének munkálásáért azt a sajátos felelősséget, amelyet helyzete és funkciója ruház rá. Vető Lajos evangélikus püspök pedig kijelenti: a legerőteljesebben elhatároljuk magunkat Dibeliustól. így a magyarországi protestáns egyház. Egy közös gondolat szólal meg minden nyilatkozatban: miért nem Kelet felé indult el Dibelius püspök? Miért nem a vasfüggöny menti egyházak módszerét követve, valamely keleti ökumené létrehozásán munkálkodott? Valamikor ez volt a jelszó: Minden út Rómába vezet. A magyarországi protestáns egyházak vezetői így fogalmazzák ezt át: Minden út Moszkvába vezet! Van-e azonban joga felelősségre vonni a mai egyházkormányzatnak Dibelius püspököt? A felelősségre vonáshoz ugyanis bizonyos erkölcsi alap, hitbeli és emberiességi nemesi levél szükséges. Nemzeti és politikai tisztesség, becsület és érintetlenség szükséges. Ha ezek hiányoznak, akkor a felelősségre vonás csupán csak hangoskodó komédia, ízléstelen parodizálása a felelősségre vonásnak. És bár az a szellemi légkör, amely bennünket körülvesz, a nihil miazmája, szentesíti a tegnap még imádott bálvány mai szétzúzását - legfőbb papjai részéről. Sőt, a bálványtörő főpapok még újabb dekórumot kapnak az eddigiekhez. A jelenlegi református egyházkormányzatról - fájdalom - nem lehet elmondani, hogy nemzeti és politikai becsületét teljes makulátlanságban őrizte volna meg. Az egyházkormányzásnak olyan formáját valósította meg, amilyen a keresztyén egyház történetében még nem fordult elő. Találkoztunk az egyház eltorzulásával kétezer esztendő alatt. Állami egyház, udvari egyház, uralkodó egyház, első osztályú egyház, egyedüli egyház, - hogy csak néhányat említsünk, mind az egyház torz formái voltak. De elaljasodott és a cselédsorsot hálás meghajlással vállaló egyházzal még eddig nem találkoztunk. A magyar protestantizmus, - abban is a jelenlegi magyarországi református egyház - ezt az állapotot éli, gyakorolja. Ami egészen megszomorító, ezt az állapotot: örömmel, hálával vállalja. A kommunista államhatalom leghűségesebb kádere napjainkban a református egyházkormányzat! Szégyenpírral az arcunkon írjuk ezt a levelet. De írjuk az igazságért és a gyógyítás reménysége alatt. 375
