Szabadi István (szerk.): „Szorultságomban - tág tért adtál" Balla Árpád református lelkipásztor hagyatéka -Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 16. (Debrecen, 2012)
„Péntekhegyi levelek”
Ezzel meg is válaszoltuk azt a kérdést, van-e joga ennek az egyházkormányzatnak felelősségre vonni Dibelius püspököt. Vagy bárki mást, aki meri keresni az egyháznak Krisztusban való egységét! Úgy látszik, az itthoniak elfelejtették az igét: „Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek”! Péntekhegy, 1956. III. 17. * * * Rím és trágya (Bódás Jánosnak) Kedves János! Megint bezörgettél a mai református egyház vaskapuján. „Szabad öröm” versed volt a kopogtató. Az Út legutóbbi (márc.ll.) számának a második oldalán a bal alsó sarokba tették versedet. Toliforgatók tudják, ez a legrosszabb hely. Ide azt tördelik, ami nem fontos. Sem a költő, sem a vers, - ez esetben tehát nem volt fontos. Közölték, mert nagyon zörgettél. Am amint láthatod, a Péntekhegyi levelek írójának fontos a költő is, meg a verse is. Jó azt tudni, ki az, kit rímre hangol ez a búra termett idő. Meg aztán, mit is versel napjainkban egy református papköltő? Vajon Jézus Krisztusról dalol-e, avagy a rendszerről? Szegény magyar népéről-e vagy valamiféle világ proletárról? Mert a költőknek, - Jánoskám - roppant nagy a felelősségük. Volt idő, amikor lantjukon sírt és reménykedett a nemzet. Mindenki más hallgatott. Most olyan idők járnak, amiről a próféta azt mondja: gonosz idő ez. Az igaz magyarok hallgatnak. A fórumokon árulók kínálgatják portékájukat. A nemzeti ellenállás - tudod Jánoskám - ma még a némaságban, a visszahúzódásban remeg. Egyszer majd eljön az idő, - talán messziről már közeleg is - amikor szabadon zeng a szó, és szárnyal a líra. Látod, ezért nem közömbös ki ír ma, és mit ír most?! A református közvélemény téged a Lélek karátjegyével megpecsételt református papköltők sorában tartott számon. Kaptál tehetséget. Millió rímet. Forró és méltóságos látomásokat. Hitet és magyarságot. Mindez megszázszorozza felelősségedet. Neked nem szabad parancsszóra verselni. Gondolataidat nem árulhatod aranyért sem. Vagy írsz, mert csontjaidba rekesztett tűz, benned a látomás. Vagy hallgatsz, mert tudod nem írhatod, 376
