Szabadi István (szerk.): „Szorultságomban - tág tért adtál" Balla Árpád református lelkipásztor hagyatéka -Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 16. (Debrecen, 2012)
„Péntekhegyi levelek”
Félreértés ne essék, van ám már sok alkalmas hely a romjaiból megépülő Berlinben! A nyugati övezet csendben épül újjá a siető évek folyamán. Míg a keleti zónában minden új épületet egészen nagyméretű hallelujával jelentettek be. És most - dacára a megépülő város sok-sok épületének - kiderül, hogy nincs hely! Nincs hely arra, hogy leüljenek a nagyhatalmak, hogy tárgyalni kezdjenek, hogy végre - emberileg - megszabadítsák az emberiséget a harmadik világégés rémségeitől. Nemcsak Berlinben van ez így! Bárhová tűznének ki tárgyalásokat a hatalmak, a legrövidebb időn belül kiderülne, hogy nincs hely! Nincs hely a Szovjetben, és nincs hely Amerikában, Északon vagy Délen. - Mi húzódik meg e szörnyű és végzetes tény mögött? Az, hogy nincs hely a Béke számára! Minden hangzatos jelszó, pufFogó frázis ellenére is: nincs hely a Béke számára! És nincs helye a Bocsánatnak ebben a világban. Meg a Megértésnek és a Jóakaratnak! Ezek hiába keresnek maguknak otthont, hajlékot, sehol sem találnak. De bizony van helye a Bosszúnak meg az Erőszaknak! Van helye a Rossznak és a Gonoszságnak! Van helye a Háborúnak és a Rombolásnak! Csodálatos épületek emelkednek a Föld minden részén ezek számára. Az emberiség összjövedelmének nagyobbik részét olyan épületek, gyárak, üzemek, raktárak, erődítmények létesítésére fordítják, ahol ez utóbbiak bármikor és bárhol otthont találhatnak. Tehát mégiscsak van hely! Van hely! Ha még jobban a mélyére nézünk ennek a kérdésnek, akkor meglátunk valakit, aki magában hordozza, megtestesítette mindazt, amit mi emberi nyelven így hívunk: Szeretet! Béke! Bocsánat! Megértés! Jóság! Ezt a valakit úgy hívják: Jézus. Amikor az első Karácsonyon egy szűz anya helyet keresett, hogy megszülje Isteni Magzatát, kénytelen volt meglátni, hogy az Istenfia számára nincs hely ebben a világban. A Gonosz előtt kinyílt volna minden kapu Betlehemben, a testé vált Szeretet számára csak egy istálló adatott! Isten az ember minden ellenállása dacára is betört a jelenvaló világba. Elfogadta Egyszülöttjének a jászol-istállót. Mert nagyon jól tudta, hogy ha Jézust kivonná a világból, akkor az elégne önön gonoszságának és romlottságának tüzében. Jézus megérkezett. És azóta is - ígérete szerint - itt van és itt is marad egészen a világ végezetéig. Ma is megáll a jánosi zokogás: „Az övéi közé jőve és az övéi sem fogadják be őt”. (Ján. 3:11.) Ezért nincs hely Berlinben a tárgyalások számára. De ezért -Jézusért! - lesz majd egykor hely, amikor majd minden nyelv vallja, hogy O Úr az Atya Isten dicsőségére! (Sényö, 1954. január 16.) 22