Szabadi István (szerk.): „Szorultságomban - tág tért adtál" Balla Árpád református lelkipásztor hagyatéka -Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 16. (Debrecen, 2012)
„Péntekhegyi levelek”
zeti nyomorúságok idején fel-felvillan az örök ember előtt az együvé tartozás tudata. Most ott az osztrák-svájci határvidék felett olvasható: „Nem egy atyánk van-e mindnyájunknak? Nem egy Isten teremtett-e minket?“ (Malakiás 2:10.) Milyen félelmetes, hogy ezt a fénylő jelet majdnem egészen elborítja az emberi rosszakaratnak, a bűnnek a lavinája! Mert ezt is meg kell látnunk, miközben az Alpesek vidékeire figyelünk. Van egy világ-lavina: a bűn, amely halállal fenyeget mindeneket. Milyen jó, hogy van egy Megváltó, aki magára vette s hagyta magát eltemettetni ettől a lavinától, mert nagyon szeretett! (Sényő, 1954. január 12.) * * * Nincs hely! — Van hely! Ez a furcsa cím napjaink legizgatóbb kérdését takarja: létrejön-e a nagyhatalmak külügyminisztereinek berlini találkozója. Nem mondunk nagy szavakat, ha azt mondjuk, hogy ez a kérdés a ma élő egész emberiség égető problémája. Lesz-e találkozó? Hol lesz a találkozó? Ez az öldöklésben és háborúban kifáradt emberi nemzetség már azzal is megelégedett volna, ha az előkészítő tárgyalás résztvevői annyit közöltek volna, hogy itt és itt tartja majd a „négy nagy”a megbeszélését. Hiszen szerény is tud lenni az emberiség, amikor érzi, hogy élet-halál kérdés mered eléje. Csak a helyet! — Csak azt a házat nevezzék, ahol - végre! - négy és fél év után — majd leülnek tárgyalni a nagyhatalmak. Az előkészítő bizottság - a négy nagyhatalom berlini katonai missziójának vezetői - már négy nap óta tanácskoztak. Ma hajnalban - összesen 41 órai vita után - kijelentették, hogy megszakítják a tárgyalásokat! Tehát nincs hely a tárgyalások számára! Valami egészen mélyről jövő remegés rázta meg az emberiséget erre a kiábrándító hírre. Erezték ezt a nagyhatalmak is, mert az első órák után sietve kijelentették, hogy csupán a tárgyalások elhalasztásáról van szó. Mégis, minden komoly megfigyelő azt érzi, hogy a hosszú tárgyalások, majd a megszakított vagy elhalasztott tárgyalások azt a lesújtó tényt állapítják meg: Nincs hely! 21
