Szabadi István (szerk.): Itt viharzott át felettünk... I. Református lelkész-önéletrajzok Kárpátaljáról és Partiumból, 1942-ből - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 15. (Debrecen, 2008)
Előszó
Mint kiadó, bízom abban is, hogy további kutatások ösztönzője lesz a kiadvány, hiszen nehéz vizsgálni az életírásokat, életrajz-töredékeket az adott szerző mindennapjainak, gazdasági, szociális vagy éppen mentális körülményeinek ismerete nélkül, csupán a műfajra koncentrálva. Az emlékhagyó viselkedését irányító normák, erkölcsi vagy vallási meggyőződések vizsgálata nehezen sorolható a társadalomtörténet vagy eseménytörténet keretei közé. Amit leír, hiába tűnik folyamatos történetnek, mégis inkább egy adott állapot rögzítése, sorait a kései olvasó ruházza fel történeti jelentőséggel és értelmezi a későbbi események fényében. Az életírás szerzője, akár milyen nagy kort is fog át, éppúgy pillantfelvételt ad számunkra, mint például az egy-egy jelesebb eseményt az anyakönyv üres oldalaira feljegyző lelkipásztor. Bár Soós Bélához nem érkezett be minden gyülekezetből a kért adatsor, és arról is tudunk, hogy már a háborús viszonyok miatt nem tudták azokat továbbküldeni az esperesi hivatalokból (Nagyváradon, Kolozsváron is őriznek nem továbbított iratanyagot), mégis hatalmas, 39 levéltári doboznyi iratból álló adattár áll a kutatók rendelkezésére Debrecenben, az egyházkerületi levéltárban. Noha nem volt kötelező a lelkészek számára az anyakönyvi adatokat önéletírással is kiegészíteni, ezt mégis sokan megtették. Jelen kiadványunk utóbbiakból nyújt válogatást, méghozzá kimondottan az 1938-ban majd 1940- ben visszacsatolt kárpátaljai és partiumi egyházközségek lelkészeinek tollából. Különböző terjedelmű, betűhíven közölt önéletrajzok ezek, de szerzőiknek köszönhetően hű képet kapunk egykori református lelkészeink cseh vagy román hatalom alatti helytállásáról. Ahogy Toldy György írta Beregből, a benei gyülekezetből: „Itt viharzott át felettünk a Károlyi féle forradalom, a komunizmus a maga borzalmaival, a cseh és román megszállás.. .ma Istennek hála megérve a felszabadulást.. .hittel várjuk reményeink teljes valóraválását”. Ne feledjük, pillanatfelvételek ezek, melyeknek egyháztörténeti jelentőséget mi, mai olvasók adunk. Szabadi István 7