Szabadi István (szerk.): Itt viharzott át felettünk... I. Református lelkész-önéletrajzok Kárpátaljáról és Partiumból, 1942-ből - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 15. (Debrecen, 2008)
Angyal Viktor, Mezcíkaszony, Beregi em
Angyal Viktor Mezó'kaszony, Beregi em. Születtem: Szentlőrincen (Baranya vm.) 1886. szept. hó 4-én. Atyám: Angyal Lajos szintén baranyavármegyei születésű volt, valamint 1 bátyám, 2 öcsém és i húgom is. Anyám: Trabalka Mária somogyi, gálosfai születésű volt. Elemi iskoláimat Terebesfejérpatakon (Máramaros vm.) végeztem, ahol b.e. atyám m. kir. állami utmester volt, ahonnan kérelmére gyermekei tanittatása végett Máramarosszigetre helyezték át, ahol gimnasiumi tanulmányaimat végeztem az ősi ref. lyceumban. Itt érettségiztem, amelyről tanúskodó bizonyitványom kelt 1905. évi jun. 21-én. Az akkori mszigeti esperes-lelkész, néhai Szikszay Zoltán nagytiszteletű úr búzditására a helybeli ref. jogakadémia helyett, a debreceni theol. akadémiát választottam s ide iratkoztam be 1905. év szept. 3-án. A theologia teljes bevégzése előtt mint IV. éves exmittáltattam Tivadar (Bereg vm) egyházközségbe. Itt szolgáltam 1908. okt. i-től mint exmittált segédlelkész, majd az I. lelkészképesitő vizsgám letétele után 1909. szept. 25-től mint helyettes lelkész 1909. dec. 18-ig, amikor is ugyanezen minőségben Mezőkaszonyba helyeztettem át, ahol 1910. jun. i-ig szolgáltam. Innen s ekkor Beregardóba helyeztettem segédlelkészűl, ahonnan mentem a II. lelkészképesitő vizsgára Debrecenbe, ahol 1911. szept. 16-án nyert oklevelemmel 1911. okt. 29-én egyhangúlag Macsola (Bereg vm) egyházközség lelkipásztorává választattam. 1912. év jun. havában történt Debrecenben ünnepélyes felszentelésem. 1915. szept. 13-án honvéd s. lelkésszé lettem kinevezve, 1917. febr. 15-én tiszti bemutató szemlén is voltam Munkácson a m. kir. honvéd kiég. parancsnokságnál. Macsoláról a kisbégányi (Bereg vm) gyülekezet egyhangú elválasztása folytán 1917. márc. 19-én Kisbégányba költöztem feleségemmel s már 3 gyermekünkkel együtt. Itteni szolgálatom ideje alatt a cseh uralom éveiben a cseh állampolgárságom hiánya miatt sok nélkülözésben volt részem, nem csak állami kongruát nem folyósitottak a cseh-kongruatörvény életbe léptetésétől, hanem gyermekeimet sem tanittatbattam gimnáziumban, legfeljebb polgári iskolában. Végre nagy nehezen 1931. nov. 18-án kapott állampolgárság birtokában csak mint kezdőnek adtak kongruát korpótlékok nélkül s 1934. nov. i-én a volt csehszlovák uralom ungvári országos hivatalának 61.097/III. 4ai 1934. sz. határozatával nyugdijaztattam. Sajnos csupán egy nehány év beszámitásával folyósitották nyugdijamat, sőt még a pengőre átszámítva havi 92 P 85 fillér nyugdijamból is könyörtelenül levonták a kongrua-törvény előtt előleg címen 8
