Szabadi István (szerk.): Itt viharzott át felettünk... I. Református lelkész-önéletrajzok Kárpátaljáról és Partiumból, 1942-ből - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 15. (Debrecen, 2008)
Arday Aladár, Nagyszalonta, Nagyszalontai em.................................................io Bácsy Gyula, Munkács, Beregi em
akonissza növendék felment Pozsonyba és ott is panaszt tett, amelyből kifolyólag a konventi elnökség kérte a fegyelmi eljárást elrendelni. Ezzel egyidejűleg és ettől függetlenül, mint lelkész én is fegyelmit kértem magam ellen. A gömöri egyházmegye fegyelmi birósága, 1931 március 27-én hozott Ítéletével az ellenem emelt vádak alól egyhangúlag felmentett. Az ügyész az ítéletet nem fellebbezte meg, az jogerőre emelkedett, miután a két igen kis inteligenciáju és kevéssé megbizható falusi lány nem várva be a bíróság Ítéletét, a vádat viszszavonta, bocsánatot kért, kijelentette, hogy meggondolatlanul, mások rosszindulatának eszközévé lett. (Szóról szóra a konventi jelentésből). A konventi árvaházi bizottság határozata tehát teljes igazolást nyert. Megállapította továbbá a konventi bizottság, aki ezt az ügyet a legalaposabban ismerte és értékelte, hogy „egyesek (magas helyen) az ügyet szándék nélkül kiélezték, mások meg túlzott és rosszindulatú híreket terjesztettek, az árvaház igazgatójának hírnevét és személyét, csaknem pellengérre állították, önzetlen és eredményes munkájának a megsemmisítése céljából”. Ezzel szemben a konventi bizottság úgy engemet, mint feleségemet őszinte bizalmáról biztosított és ezt velünk személyesen és jegyzőkönyvben közölte, az egyetemes konvent pedig ugyanekkor a konvent árvaügyi előadójának választott meg. 1931-ben az egyházkerület missziói állásáról lemondtam és most már egészen egyházközségi lelkészi munkámnak és az árvaháznak szenteltem magam. 1932-ben a Beretkéhez tartozó lekenyei leányegyház iskoláját mentettem meg, amely 3 kormány megintésben részesült, miután a tanítói lakása tarthatatlan volt. Az építésre az egyháztagoknak nem volt ereje és kölcsönt sem tudtak kapni. Hogy megtarthassam az egyházközség iskoláztatási jogát és meggátoljam egy cseh nyelvű iskola építését, a saját kis tőkémből kölcsönöztem 11.918.- cseh Koronát. A tanítói lakás felépült, a csehek gondolata meghiúsult, de a kölcsön adott pénz máig sem fizette vissza a lekenyei egyház, sem kamatot nem fizetett soha utána. 1935. tavaszán a kassai konventi gyűlés alkalmával, bizalmas beszélgetés közt Bertók püspök ur szóvátette, hogy a beretkei árvaház messze van, hovatovább mindig nehezebb lesz a kárpátaljai árvákat is elhelyezni Beretkén, szükség lenne itt is árvaházra. Ha a kerület elhatározná a szeretetmunka beállítását, ennek megszervezésére és vezetésére visszajönnék e. Mivel úgy éreztem, hogy a beretkei árvaház annyira megerősödött, hogy fenmaradása és fejlődése az én személyes szolgálatom nélkül is biztosítva van, nemcsak nem zárkóztam el a gondolat elől, sőt inkább örültem neki, csak az aggasztott, hogy ha egészen a szeretet munkának adom magam, mi lesz lelkészi jellegem, illetve 37
