Szabadi István (szerk.): Itt viharzott át felettünk... I. Református lelkész-önéletrajzok Kárpátaljáról és Partiumból, 1942-ből - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 15. (Debrecen, 2008)
Arday Aladár, Nagyszalonta, Nagyszalontai em.................................................io Bácsy Gyula, Munkács, Beregi em
ja ordított, a ház tele volt jajgató asszonyokkal. A Feleségem alaposan megvizsgálta a kis halottat és azt mondta: a gyermek még nem halt meg. Az öreg asszonyok neki támadtak, hogy hogyne halt volna meg, a halottat háborgatni bűn. De a papné erélyesen kiparancsolt a házból mindenkit, csak a beteg, megszeppent anya és a kis halott volt bent. Akkor hidegvizes ruhába csavarta a gyermeket és igyekezett a szívműködését erősíteni. Közben közben imádkozott a szegény anyával. Karácsony estétől karácsony reggelig a gyermek mellett maradt, mígnem az élő gyermeket megetette, az anyja szivére tette és kérte hogy addig ne adjon neki anyatejet, amig a tejét meg nem vizsgálja orvos. Ma ez a fiú Munkácson szolgál mint katona. Tagbaszakadt, erős, egészséges legény. Ilyen és sok más csodálatos segítségével Istennek letört minden gyűlölködés. Most már önként, kényszerítés nélkül hozta be mindenki a proventet. Az egyik gazda, aki az emlékezetes nyárfa kivágásánál fejszével akart lecsapni, egy egész zsák búzát hozott a hátán, ezzel a kérdéssel: melyik hombárba töltsem, tiszteletes ur? ugyan Gábor, mondtam neki, minek cipelte ide ezt a zsák búzát, amikor csak pár liter adóssága van? Szívesen hoztam, nem ennyivel tartozom, de amennyivel tartozom, nem tudom megfizetni. Isten már megbocsátott, bocsássa meg tiszteletes ur is, amit ellene vétkeztem. Itteni működésem 4. évében már a legteljesebb harmónia volt köztem és a hívek között. Az a kis élcsapat, amely már működésem kezdetén kialakult, öntudatos, fejlődő és fejlesztő kovásza lett a gyülekezetnek, ma is megvan és sikerrel dacol minden szektás törekvéssel. Négy év múlva sirva kisértek ki az állomáshoz, amikor az ujdávidházai egyház meghívására Feketepatakról'eltávoztam. Feketepatakon írtam meg konrirmációi Kis Kátémat (: Kis Káté. A református vallás alapigazságai. Konfírmadusok és bizonyos hitre vágyó lelkek számára. 1924. Kálvin nyomda Beregszász. :/. A kárpátaljai ref. egyh. kerület hivatalosan elfogadott konfirmációi tankönyve volt Ujdávidházai rendes lelkésszé 1925 II. 2-án lettem. Ujdávidháza tulajdonképpen a munkácsi anyaegyház leányegyháza volt és ma is az. A Kárpátaljai Egyházkerület, miután megválasztott egyházkerületi missziói lelkészévé, ideiglenesen és csak azért anyásitotta, hogy olyan parókia legyen, amelyből az egyházkerületi missziói lelkészi teendőket nyugodtan, gyülekezetem kára nélkül elláthassam. Az egyházkerületi missziói lelkészi állással össze volt kötve a ref. biztositó iroda szervező és üzletszerző munkája. Télen nyáron esőben, hóban, gyalog, szekéren, vonaton, autón, biciklin, mikor hogy, Ujdávidházáról kiindulva jártam be két darab tőlem elmaradhatatlan paktáskával a kerület egyházait. Inspiráltam a belmissziói munkát. Szerveztem az evangéliumi 32
