Szabadi István (szerk.): Itt viharzott át felettünk... I. Református lelkész-önéletrajzok Kárpátaljáról és Partiumból, 1942-ből - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 15. (Debrecen, 2008)
Arday Aladár, Nagyszalonta, Nagyszalontai em.................................................io Bácsy Gyula, Munkács, Beregi em
ifjúsági köröket, gyakorlati Útmutatásokat nyújtottam vasárnapiiskolai és más egyházépitő munkaágak bevezetésére és munkálására. Ismeretterjesztő tevékenységet is folytattam. Paktáskáim tele voltak traktátus könyvekkel, no meg Végvári, Ravasz, Makkay munkáival, az irredenta kitiltott irodalom és általában a magyar irodalom remekeivel, amelyeket, ha elcsiptek volna nálam, több mint bizonyos, hogy nem úsztam volna meg börtön nélkül vakmerőségemet. A református biztositó iroda hálózatát az egész Kárpátaljára kiterjedőleg én szerveztem meg Fekésházy Zoltán mostani beregi alispánnal együtt. Ezenkivül mint a Szeretet újság főmunkatársa és a Szeretet naptár munkása is tevékenykedtem. Vezércikkeket, bibliai útmutatót stb. Írtam. Erre az időre esik a Bertók Béla püspök által meginditott, később a Sörös Béla theológiai igazgató által irányított és rendezett hitébresztő ifjúsági és presbiteri konferenciákon való aktiv részvételem. Ezeknek kivétel nélkül, mindnek egyik előadója volta, Legelső ilyen konferenciát Dolhán tartottuk meg, ennek egyik előadója Péter Mihály akkor még egyházkerületi főjegyző, később a szkovenszkói Tiszáninneni egyházkerület püspöke és Dr. Dancsházy Sándor mostani debreceni lelkipásztor volt. Sajnos, hogy ez önéletrajz szükkeretében ezekről nem lehet annyit írni, amennyit megérdemelnének. Az ujdávidházai egyházat sem hanyagoltam el. Amikor hazajutottam, mindig számbavettem, mit dolgozott köztük a feleségem. Azt a 12 magyar családot, amelyből a dávidházi gyülekezet állt, a magunk családjává tettük és távollétemben a feleségem diakonissza és anyai szívvel vezetgette őket, csak hogy éppen szószéki szolgálatot nem végzett. Az istentiszteleti rend kérdését úgy oldottuk meg, hogy távollétemben a kurátor könyvből imádkozott és felolvasta a kijelölt egyházi beszédet, énekeltek, imádkoztak. Ugyan úgy volt a szolyvai gyülekezetben is, amely szintén gondjaimra volt bízva és amelyben itt működésem alatt sikerült templomtelket szerezni és egy építendő templom pénzalapjait lerakni. 1928 tavaszán a rimaszombati konferencia előtt, ahova a vasárnapiiskola és a leámyköri munka gyakorlati bemutatására utaztam, ismerkedtem meg személyesen Cinke István szlovenszkói tiszáninneni püspökkel és konventi elnökkel. Rozsnyón keresztül-menve kimentem a rozsnyói fürdőbe, ott meghallottam, hogy az a gyönyörű fürdőhely eladó. És mert szénégetőnek tőkén a szeme, sovárogva arra gondoltam , milyen nagyszerű lenne itt az egész Csehszlovákiára kiterjeszkedő diakonisszaintézményt és szeretetházat létesíteni. Rimaszombatra érkezve, azonnal közöltem gondolataimat a püspökkel. Ezek úgy megfogták, hogy először megkérdezte, vállalnám-e egy ilyen intézmény megszervezését és vezetését és igenlő válaszom után kért, utazzam vissza azonnal 33
