Szabadi István (szerk.): Itt viharzott át felettünk... I. Református lelkész-önéletrajzok Kárpátaljáról és Partiumból, 1942-ből - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 15. (Debrecen, 2008)

Arday Aladár, Nagyszalonta, Nagyszalontai em.................................................io Bácsy Gyula, Munkács, Beregi em

rab tűzifám sem és a kert végében egy kiszáradt nyárfát saját kezűleg kiakartam vágni, jólehet előzőleg io drb. nemes fát ültettem helyette, tömegesen, fejszékkel megtámadtak és az agyonütéstől csak úgy menekültem meg, hogy a szomszéd átmentett a saját portájára, fejszével a kapuba állt — és megfenyegette őket: emberek! Ez nem parókia, ide, ha kedves az élete, ne merje betenni senki a lábát. Egy évi áldatlan herce-burca után végre is megállapitották a fizetésemet. Közben 1923 január 18-án megszületett a második gyermekem: a kis Palkó. Az egyháztagok azonban még mindig nem fizettek, de a haragjuk lelohadt, mert mintha nem lett volna semmi ellentét közöttünk, olyan türelemmel, szeretettel hordoztuk gyengeségeiket feleségemmel együtt, hogy ez az odaadó szeretet lefegyverezte őket. E mellett az ige erejével kitartóan végeztük a hitébresztő munkát. Ügyes-bajos dolgaik iránt érdeklődtük, betegeiknél dr. Nagy Kálmán korházi főorvossal egyetértve, a preventiv intézkedéseket megtettük. Valóságos kis patikánk volt, amelyből alig van család, aki nem kapott volna szivesen, ingyen valami gyógyszert. Az iskolát renováltattuk, a templomot, tornyot bebádogoztattuk. Teljesült a legforróbb vágyuk is, önkéntes adományaikból harangot vettünk nekik. A falunak terjeszkedési lehetősége nem volt. A családok zsúfoltan, egymás hátán laktak. Dr. Siménfalvy főispánnak az apósát Újhelyi Sándort, magyarvilágbeli főszolgabirót rávettük, hogy segitsen ezen a kis magyarságon. Mondogatta ugyan, hogy nem érdemes ezen segiteni tiszteletes ur, mégis, magyar ember volt, addig beszéltünk neki, amig végre nagyon olcsón eladta a falunak a feketepataki ingatlanát, az egyetlen ingatlant, amely eladható volt. Azt felparcelláztattam házhelyeknek. Egy egész kis falurész alakult ki vele. Gyorsan benépült és a fiatal házaspárok ott nyertek otthont. A környékbeli fiatal, határozott evangéliumi életirányu lelkipásztorokkal testvériszót értettünk. Dr. Dancsházy Sándor, Benkő Viktor, Szabó Béla, Szabó Zoltán sokszor végzett szószéki szolgálatot és evangélizációs munkát pásztorkodásom alatt Patakon. Végül csodálatos meggyógyulásoknak is voltunk természetes eszközei. Egy földműves gazdasszony a kitartó imádkozás erejével gyógyíthatatlannak látszó idegbajából meggyógyult. Egy másik gazdasszonynak előzőleg minden kisgyermeke nehány hónapos korában meghalt. E miatt ő is meg a gazda is halálosan szomorúak voltak. Öröm és bánat is volt egyszerre, amikor ismét született egy fiú gyermeke. Azt mondták, ez is meghal, mint a többi. Mi vigasztaltuk, hogy imádkozzon és bizzék. Karácsony estéjén jajgatva szaladt át a szomszédasszony, hogy jöjjön a tiszteletes asszony, mert az Agnes Ference is meghal, de azonnal. A feleségem rámhagyta a két gyermeket, de mire oda ment, az Agnes gyermeke már ki volt teritve. Az any31