Szabadi István (szerk.): Itt viharzott át felettünk... I. Református lelkész-önéletrajzok Kárpátaljáról és Partiumból, 1942-ből - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 15. (Debrecen, 2008)
Arday Aladár, Nagyszalonta, Nagyszalontai em.................................................io Bácsy Gyula, Munkács, Beregi em
szeretettel kezelt. Ő is úgy gondolta, hogy bolond vagyok egy kicsit, mert eltiltott minden baptistáskodástól, amint ő az evangelizációt nvezte. Szerinte a magyarnak hajlama van a szektáskodásra, de a kálvinista addig nem lesz baptistává, amig káromkodni tud. A konzekvenciát persze nem fűzte tovább. Alázattal hajoltam meg hatalmas főnököm előtt, de külömben sem lett volna időm az u.n. baptistáskodásra, mert akkor még egyedül voltam Hajdúszoboszlón segédlelkész és igy volt épen elég dolgom. Szabad időmbe ábrándoztam a gyönyörű Zsigmond Rózáról, aki akkor lett a Soltész Elemér, most tábori püspök menyasszonya. Az egész Zsigmond családra mindig nagy hálával és szeretettel gondoltam. Szeretettel gondolok a szoboszlói akkori második lelkészre: Soltész László bácsira. Szelid lelkű, kedves öreg ur volt, akiről a kálvinista határozottság mellett sugárzott a keresztényi szerénység és alázatosság. Sok életbölcsességet tanultam tőle. 1898. májusában a Kolozskalotai egyh,megyébe kebelezett Mérai ref. egyházközség hivott meg rendes lelkipásztorának. Előzőleg már Szász Domokos püspök, arra hivatkozással, hogy megígértem, hogy Erdélyben foglalok el lelkészi állást, odaparancsolt, de a választás törvényszerűsége hiányozván, nem mentem. Erre ugyan Ő azt irta, hogy „a fiatal ember ne okoskodjék, Erdélyben én vagyok a törvény”, — mégis deferált és törvényesen meghivatott. Állásomat 1898 május i.-én foglaltam el. Méra Kolozsvártól 12 km. távolságra fekszik, a szent Erzsébet aggház nagy kiterjedésű lombos erdője alatt. Népe kizáróan földmives és szarvasmarha tenyésztő nép. Határa nem nagy, de ennek daczára vagyonos a nép, már t.i. az erdélyi fogalmak szerint. Ami úgy magyarázható, hogy élelmes és rendkívül munkás. Akkor minden vonatkozásban nagyon züllöt volt. A vármegye börtönével gyakori és élénk összeköttetésben állott. Az egyház anyagi viszonyai ziláltak voltak. Temploma, iskolája, paplakja rongyos. A hívek részegesek, verekedők. Külömben elődöm is annyira részeges volt, hogy a hívek szekerekre rakták bútorostól, kihordták a falu végére, csak csendőr fedezettel tudták visszahelyezni. A józanabb rész, több mint 40 család, a református egyházból kivált, baptistává lett és imaházat épített. Szokásban volt náluk a leány lopás és próbaházasság. Addig a legény nem kötött törvényes házasságot a lánnyal, amig alaposan ki nem próbálta. Amikor közéjük mentem, 17 fiatalt találtam vadházasságban. Polgári vonatkozásban is sok volt a baj. Község és úrbéres közönség nyomasztó adósságokkal, adó hátralékokkal küzdött. Legelője nem volt és a szivéheznőtt szarvasmarha tenyésztést nem tudta fejleszteni. Leleményessége, munkássága és szorgalma mellett volt még egy nagy kincse: a lánya. Minden mérai lány olyan ragyogóan szép volt, mint Isten angyala. 19