Szabadi István (szerk.): Itt viharzott át felettünk... I. Református lelkész-önéletrajzok Kárpátaljáról és Partiumból, 1942-ből - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 15. (Debrecen, 2008)

Arday Aladár, Nagyszalonta, Nagyszalontai em.................................................io Bácsy Gyula, Munkács, Beregi em

meg ne vessen. Édesanyám nagy szegénysége mellett is minden gyermekét középiskolában tanittatta. Mire azonban rám került a sor, kénytelen volt elhagyni ősifészkét, átköltözni Szarvasra, hogy engemet is tanittathasson. Ott kinlódott deáktartásból, kosztadásból, de nem birta sokáig, mert a deákkosztadás akkor sem fizette ki magát. Visszaköltözött Gyomára és én nagybátyámnál húztam meg magam negyedik osztályos gimnazista koromban. Nagybátyám ugyanis Szarvason volt telekkönyvvezető. Amikor azonban elvégeztem a negyedik osztályt, Édesanyám kijelentette, hogy nem képes tovább taníttatni. Hosszas rábeszélés után elvitt a gyomai Kiér Izidorhoz és beállított nyomdász inasnak. De csak egy délután voltam ott. Éjjel kiszöktem a nyomda ablakán és meg sem álltam Mezőtúrig. Gyomától Mezőtúrig szakadó eső, villámlás, mennydörgés kisért. ítélet idő volt egész éjszaka. Bőrig ázva állítottam be reggel Bodolay László gimnáziumi igazgatóhoz, őszintén elmondtam előtte a szökésemet, kijelentettem, hogy tanulni akarok és kértem, vegyen fel a mezőtúri pártikulába. A jólelkü igazgató nemcsak megreggeliztetett, de azonnal át is vitt Turgonyi nagytiszteletü úrhoz s megbeszélve vele az én életemnek a nagy problémáját, megbiztatott, ellátott a visszautazás költségeivel. Otthon az eltűnésem miatt előállt nagy ijedség után megvolt a nagy öröm, amikor épen és egészségesen hazatérve, bejelentettem, hogy mezőtúri deák leszek. így lettem mezőtúri deák. Akkor még csak VI osztályú gimnázium volt Mezőtúron. Gyöngy életem volt, annyival inkább, mert dr. Tót Ignác orvos házitanitóul alkalmazott Pista fia mellett és kedves házanépe elhalmozott minden jóval. Pista ugyan okosabb volt mint én, többre is vitte, mert később miniszteri tanácsos lett, de nemis azért kellettem én Pista mellé, hogy tanitsam, hanem azért, hogy Ignác bácsi segíthessen egy szegény diákot, megéreztethesse vele az apai szeretet melegét. Derűt és bizalmat nyújthasson tovább-futásához. A VII. osztály megint azt a nehéz kérdést vetette elém: miből és hol végezhessem el. Végre Isten ezt kérdést is megoldotta úgy, hogy egy földműves tót család házát nyitotta meg előttem, aki magyarul nemtudó gyermekét cserébe adta hozzánk Gyomára. így kerültem vissza Szarvasra és ott a VII—VIII gimnáziumi osztályt éjfélig rokkázó tót asszonyok között elvégezve, 1892 VI. 27-én érettségit tettem.

Az érettségi után két hónapra beálltam Gyomán Pikó Pál mérnök mellé közönséges napszámosnak. Cipeltem rudait, zászlóit, műszereit, megtanultam mellette a földmérést, megkerestem ami szükséges volt alsó, felső ruhára, útiköltségre és szeptemberben beiratkoztam Budapesten a theológiára. Gyermekkori álmaim első lépése tehát megtörtént. A theológia első félévén rendkívül sok anyagi nehézségen és nyomorúságon mentem keresztül. Tanítványt, iro15