Szabadi István (szerk.): Itt viharzott át felettünk... I. Református lelkész-önéletrajzok Kárpátaljáról és Partiumból, 1942-ből - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 15. (Debrecen, 2008)
Arday Aladár, Nagyszalonta, Nagyszalontai em.................................................io Bácsy Gyula, Munkács, Beregi em
Bácsy Gyula Munkács, Beregi em. Gyomán, Békés megyében 1873 március 15-én születtem, 12 órakor. Édesapám: Bácsy István kocsigyártó iparos, deszka, épület és tűzifa nagykereskedő. Született Gyomán 1829 I. 21-én. 12 évi vándorlás után mesterré lett 1855 IV. 5.-én. Házasságra lépett 1856 I. 16-án, Sárossy Rozáliával, aki szintén Gyomán született 1839 VIII. 16-án Sárossy Bálint és Csalah Zsófia szülőktől. Bácsy István édesapám, 1878 II. 24-én halt meg Gyomán, szívszélhüdésben. Apai nagyapám: Bátsi István 1804; nagyanyám: Szilágyi Zsuzsánna 1805; szépapám: Bátsi János; szépanyám: Bakk Sára; dédapám: Bátsi Mihály; anyai szépapám: Sárossy József tanitó, szépanyám: Árvái Priszcilla (1773,1788,); dédapám: Sárossi Gergely; dédanyám: Forté Nagy Kata. Édesanyám 1920 novemberében halt meg Karczagon. Édesanyám bár 12 élő gyermeke volt, nagyon büszke volt a születésem napjára. Abban a hitben élt, hogy hires és nagy ember leszek és ezt a hitet igyekezett nevelni bennem is. Az én ambicióm azonban attól kezdve, hogy gondolkozni tudtam, az volt, hogy pap legyek. Lábszomszédok voltunk a nagy nevű Garzó Gyula gyomai lelkipásztorral, aki keresztapám is volt, és akinek tartalmas hosszú prédikációi alatt, amelyet családunk legkisebb tagjának is minden vasárnap meg kellett hallgatni, bizony sokszor elaludtam, de ez a körülmény a keresztapám iránt való szeretetet nem csökkentette. Előttem a legnagyobb, szinte elérhetetlennek látszó szellemi és lelki nagyság Garzó Gyula volt. Garzó Gyula személyisége tudat alatt is befolyásolt. Lelki fejlődésemet azonban az segitette elő különösen, hogy minden nap imával kezdtük és zártuk a napot, úgynevezett házi áhitattal, bár ez a fogalom még nem volt divatos. Még nem voltam iskolás, máris felmásztam a szénapadlásra és onnen prédikáltam a szemétdombon kapirgáló tyúkoknak. Elemi iskoláimat Gyomán végeztem el. Előzőleg cca. egy évig ugyanott jártam szoktatóba, ami arról emlékezetes, hogy a rektorom nekem gyönyörű 18 éves lányába szerelmes lettem, amiért aztán a szerencsétlen rektor 12-ig vágott és kiábránditott örökre a lányából. Gondtalan gyermekkorom nem volt, mert szegények voltunk. Apám gazdag ember hirében állott, de korai halála, az erkölcstelen zsidó konkurencia és fióktelepeink üzletvezetőinek lelkiismeretlensége, amint halála után kiderült, anyagilag nagyon megviselte, úgy hogy szegény özvegy Édesanyámra alig hagyott mást, mint sok gyereket és üzleti adósságait. Nekünk gyermekeknek korán meg kellet tanulnunk a gazdagnak látszás művészetét, hogy az akkori világ 14
