Szabadi István (szerk.): Itt viharzott át felettünk... I. Református lelkész-önéletrajzok Kárpátaljáról és Partiumból, 1942-ből - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 15. (Debrecen, 2008)

Peleskey Sándor, Börvely, Nagykárolyi em

Theologia tanulmányaim befejezése után, a theologiai kar ajánlatára, az akadémiai tanács 1909—10. évre esküdt-felügyelő; u.n. contrascribává választott, amely tisztséget egy évig viseltem. Azután az Egri-Dobrai kollégiumi külföldi ösztöndíjat (800 K-t.) elnyervén, 1910-n-ben Baselben voltam az egyetem theol fakultásán. Esküdt felügyelőségem és külföldön létem idején, unokatestvérem: Uray Sándor debreceni lelkipásztor bejegyzett segédlelkésze voltam.

1911. márciusában jöttem haza külföldről, hazajöttem, mert nem volt pénzem. A szegénység igy szakíttatta meg velem ép’ akkor, amikor a legodaadóbb szorgalommal képeztem magamat a szaktudományban, külföldi tanulmányaimat s ezzel véget is ért, a szegénysége mellett is szép, színes diákélet, amit cselekedettel is meghálálni a debreceni kollégiumnak kötelességemnek tartom.

1911. március 20-tól—szeptember i-ig Mezőtúron, Gergely Antal, a kiváló szónok lelkipásztor mellett káplánkodtam. Onnan Hódmezővásárhelyre, a nagy tudós akadémista: Szeremley Sámuel mellé mentem segédlelkésznek s ott voltam 1912. november i-ig, amikor a debreceni ref. tanítóképzőbe mentem helyettes tanárnak, innen 1913. április i.-n Viskre mentem rendes lelkésznek.

Visken 1913. április 1—1927. április i-ig voltam rendes lelkipásztor.

Fiatalon, nagy lelkesedéssel és hittel szolgáltam ott — e megpróbáló időkben.

Mindjárt odamenetelem után megnősültem, feleségemül vettem 1913. május 14-én Horváth Bertát, Horváth József volt pátrohai lelkész árva leányát. 1913, 1914-ben egész városrészt és a termést elpusztító árvizek voltak. 1914. augusztus i-én kitört az 1918. októberével véget ért háború. A háború után a bolsevista forradalom, majd előbb, közel egy évig oláh, azután cseh megszállás követték egymást. Megpróbáló idők voltak, de ezekben az időkben hívő lélekkel hirdettem a lelkipásztorságom alatt levő gyülekezetnek Isten nekünk adott azt a kegyelmi idejét, amely alatt Istené lesz a gyülekezet a megtéréssel s nyer megtartatást, általa boldog uj életet, vagy elpusztul bűneiben. Igehirdetésemnek ez volt az alaphangja 14 éven által, amely időt a gyülekezet külső építésére is felhasználtam. Ám gerinces nemzethű magatartásom, aktiv politikai munkám, amellyel mint a kárpátaljai országrész (Ruszinszkó) magyar párti országos alelnöke nagy erőt jelentő egységbe tartottam a magyarságot, kihívta a csehek haragját és a politikai rafináltság hol durva, hol finom eszközeivel, öt esztendeig hurcoltak, míg végre is a cseh köztársaság területéről kiutasítottak, mint cseh állampolgárság nélküli, nem kívánatos személyt és pedig születésem helyére, mely román megszállott területre esett.

147