Szabadi István (szerk.): Itt viharzott át felettünk... I. Református lelkész-önéletrajzok Kárpátaljáról és Partiumból, 1942-ből - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 15. (Debrecen, 2008)

Pálúr István, Asszony vására, Érmelléki em

családja kívánta, sőt követelte felmentésemet. Mivel erre nem voltam hajlan­dó, az ebből származó megnemértés, elváláshoz vezetett. Feleségem elválásom után nehány évre férjhezment, s férje a házasságkötéskor egyetlen gyermeke­met, kis Fiamat az én beleegyezésem nélkül, saját nevére adoptálta, s igy az alig 2—3 éves gyermeknek nevét önkényesen Ratkóczi Tibor névre változtat­ták át, eredeti neve: Pálur István, Tibor helyett. Ez ellen nem tehettem semmit, mivel megszállt területen voltam és később értesültem felőle. A kis fiú kiköté­semhez megfelelő nevelésben részesült, s 22 éves korában nagy irói tehetségről tett bizonyságot, amikor a M. Kir. Kormány, Olaszország kérésére mint tehet­séges ifjút, az akkor elfoglalt Abesszínia tanulmány útjára Öt küldte ki, ahol egy évig tartózkodott. Megfigyelésének és tanulmányának eredményeképpen „Abesszínia uj arca” címen könyvet irt, amely a budapesti „Stádium” kiadásában jelent meg. A felszabadulás után Fiammal újra összeköttetésben vagyok.. A háború után visszatértem csepei állásomba. Ugyanekkor merült fel Dr. Baltazár Dezső Püspök Úr és Jánosy Zoltán debreceni lelkész között a min­denki által ismert sajnálatos elvi ellentét, ami miatt a csepei presbitérium — egy földbirtokos presbiter felbiztatására — szeretett Püspök Urunkkal szemben, tiltakozásom ellenére is, elfogult nyilatkozatot tett. Ennek következménye volt , hogy csepei állásomról azonnal lemondtam és kérésemre a Püspök Úr Hajdúnánásra kinevezett segédlelkésznek 1919 január 20-március 25-ig. 1919 március 25-től szeptember 30-ig Makóra, Újvárosi helyettes lelkésznek, majd 1919 szeptember 30-tól 1923 október 8-ig tartó működéssel hitoktató lelkésznek Aradra, ahol az ifjúság nevelésén kívül az akkori idegen uralom alá került, el­szegényedett szegény magyar családok és gyermekek felsegélyezése érdekében Vásárhelyi Janka, a Kormányzó Úr sógornője támogatása mellett, állandó jó­tékony munkásságban vállaltam irányitó szerepet. Majd egyhangú meghívásra elvállaltam a Lippai missziói egyházközség vezetését. Ott voltam 1923 október 8-tól 1932 december 8-ig rendes lelkipásztor. A missziói egyház és szórványai gondozása mellett, a teljesen vagyontalan szegény egyháznak emberfeletti küz­delemmel az agrár törvény alapján 40 kát. hold földet szereztem, amivel Lippa egyszerre a középjavadalmu egyházak sorába lépett. Édesanyám halála után na­gyobb munkakörre vágytam, s igy csere utján Székelyvajdai lelkipásztor let­tem. (Maros-Torda m). Ott mégis nősültem, s feleségül vettem Osgyáni István ev. vallásu bánya tisztviselő leányát: Rozáliát. Vele boldog házasságban éltem, de a jó és áldott teremtés, régi lappangó betegségének áldozata lett, s néhány évi együttélésünk után meghalt. 140

Next

/
Thumbnails
Contents