Szabadi István (szerk.): Itt viharzott át felettünk... I. Református lelkész-önéletrajzok Kárpátaljáról és Partiumból, 1942-ből - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 15. (Debrecen, 2008)

Pálúr István, Asszony vására, Érmelléki em

Székely vajdai működésemet illetőleg, legyen szabad Farkas Jenő Nt. Esperes Úr (Maros.Torda m.) által kiadott szolgálati bizonyitványomat idéznem. Habár velem szemben szerető leikénél fogva kissé elfogult az elismerésben, de ettől eltekintve hiven leirja munkásságomat.

„Szám 483/1936. Szolgálati bizonyitvány, mellyeljó lelkiismerettel igazolom, hogy tiszt. Pálur István Székelyvajda.göcsi ref. lelkész k. aa., aki ezen egyházközségben rendes lelkészi minőségben, 1932 december 8-tól kezdve a jelenben is szolgál, lelkipásztori kötelességeit teljes rátermettséggel, jó felkészültséggel, a legnagyobb hűséggel, minden jóban elöljáró áldozatos példaadással végzi.—

Az O áldott lelkében munkálkodó erős hit és mindet elfedező, örökké éber, örökké munkás szeretet, ittlétének rövid ideje alatt is, az épülés és élet útjára vezette lelkileg és falaiban ruinált gyülekezeteit. Idáig való hü és áldozatos munkásságának a látható és tapintható emlékei: a folyó évben épült székelyvajdai ref. elemi iskola és a most épülő sz.göcsi II. tanterem.—

Lelki munkáinak szép kataszterét csak a Mindenható Isten tudná teljesen feltárni —

Igazolom, hogy tiszt. Pálur István k. aa. fegyelmi eljárás, vagy választhatóságát érintő fegyelmi vizsgálat hatálya alatt sem áll.

Udvarfalva, 1936. julius 29. Farkas Jenő esperes sk. pecsét h.

Farkas Jenő Nt. Esperes Úr akkor adta ki ezt a szolgálati bizonyítványt, amikor a piskolti gyülekezet azon óhajának adott kifejezést, hogy Édesapám Pálur Rafael volt kántortanitójára hálás elismeréssel gondol vissza, s igy engemet óhajtana megválasztani lelkipásztorának. Mivel tudomást szereztem szülőfalum válságos helyzetéről, habár nehezen váltam meg Székelyvajdától, ennek ellenére a piskolti lelkipásztori állást elfogadtam.

1936 október 15-én kerültem Piskoltra (Bihar megye). Első feladatom az volt, hogy a bizalmát vesztett népet meggyőzzem, s újra visszavezessem egyházához és templomához. Sajnos, elődöm Szabó Lajos könnyelmű és mértéktelen életmódjának a következménye az volt, hogy a templom javításból kifolyólag egy V2 millió lei adósság és per maradt az egyházra, amely akkor óriási összeget jelentett. A hívek háromszor fizették ki a templom javítási költséget, s igy erkölcsi önérzetüknél fogva, semmi körülmények között nem vállalhatták a fenti összeg kifizetését a felsőbb egyházi hatóságok kívánságára. A nép nem elégedett meg azzal, hogy az egyházi felsőbb hatóság Szabó Lajost habár későn megfosztotta lelkészi palástjától, mert a teljes erkölcsi és anyagi elégtételt