Szabadi István (szerk.): Itt viharzott át felettünk... I. Református lelkész-önéletrajzok Kárpátaljáról és Partiumból, 1942-ből - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 15. (Debrecen, 2008)
Magyary Vince, Hegyközújlak, Bihari em
Magyary Vince Hegyközújlak, Bihari em. A Mindenható Isten teremtő akarata hiv bennünket életre. Ő állít be bennünket a világba, elhívott és elválasztott gyermekeit Ö vezeti az Ő lelke és Fia, az Úr Jézus Krisztus által. Ezzel a hittel irom élettörténetemet, ezzel a hittel nézem életem cselekedeteit. Szüleim 1913 február 2-án kötöttek házasságot. Édesapám Magyary Sándor, édesanyám Egri Emma. Édesapám vasúti kocsivizsgáló, jelenleg nyugdíjas. Régi papi család sarja, akinek két édes nagybátyja volt ref. lelkész; Magyary Gábor és Magyary István. Egyik Vajdán, másik Ákoson. Családunk nemesi család és a vértesi előnevet használja. Édesanyám rom. katholikus, akinek elődei köztiszteletben álló falusi emberek voltak. Alázatos szívvel mondok bálát Istenemnek az én édes szüléimért, akiknek Isten után minden jót köszönhetek életemben. Úgy tartom, hogy testvéreimmel együtt meglehetősen érzékeny, szivünkkel sokat törődő, kereső lelkek vagyunk, és ezt édes szüléink oltották belénk, akiket Isten testvéreimmel és szeretteimmel együtt sokáig éltessen az Ő dicsőségére. Első testvérünk, a kis Mancika, születése után pár hónapra meghalt és mi nem ismerhettük Őt. Utána édesapánkat elvitték katonának, és akkor születtünk mi. Édesanyám, mint mondja, sokat imádkozott azért, hogy szülessen bár két gyermeke egyszerre, csak édesapánk kerüljön haza. Isten meghallgatta imádságát, ketten születtünk. Először én, és utánam egy negyed óra múlva Sanyi testvérem. Édesapánkat is haza segítette a jó Isten. Utánunk született nagyon is hamar Magduska Testvérünk, aki ennek következtében talán, gyengén született, amely gyengeséget egész életén keresztül hord szegényke, úgyhogy iskolába járatni sem tudjuk. Magduska után született a kis Lacika, aki esztendőt sem élt és meghalt. Majd született Józsika testvérem, aki most negyedik gimnazista. Ő utána pedig Bandika, aki szintén most végzi a IV -ik gimnáziumot Nagyváradon. Szüleim mindég Nagyváradon laktak. Én is ott születtem 1915 május 6-án. Az elemi iskolát is ott végeztük. Öt elemit jártunk és testvéremmel együtt nagyon jó tanulónak tartottak bennünket. Ahogy emlékszem szorgalmasak voltunk nagyon. Tudom, hogy sokszor felkeltünk kora hajnal szinte éjnek idején és az ágyamban keresztbe feküdve, a lámpát letettük a földre, mellé a könyvet és úgy tanultuk a leckét, hogy reggel kész tudással menjünk iskolába. 107
