Szabadi István (szerk.): Itt viharzott át felettünk... I. Református lelkész-önéletrajzok Kárpátaljáról és Partiumból, 1942-ből - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 15. (Debrecen, 2008)
Magyary Vince, Hegyközújlak, Bihari em
A gimnáziumot is Nagyváradon végeztük. A román megszállás alatti Gojdu Líceum magyar tagozatában. Eleinte ott is jó tanulónak indultunk, de később nehezebb volt megbirkózni a román nyelvvel, főképen azzal a lehetetlen tanítási módszerrel amellyel tanítottak minket. Hozzájárult, hogy szüléink is szegények voltak, tan és segédkönyveink hiányoztak. De azért mindég haladtunk megállás nélkül, tanáraink is megvoltak elégedve velünk és 1933 júniusában mindaketten sikerrel leérettségiztünk. A kisebbségi éveknek a mérlege az volt, hogy szüléink is meglehetesen elszegényedtek, a középiskola I. osztályában, párhuzamos osztályban 120-an voltunk, a hetedik gimnáziumba már húszra apadtunk le, az érettségit meg csak 15 tudta megszerezni. Magunk sok tanulás után elég gyenge felkészüléssel indultunk ki az életbe. A Theologiára — mert mindig oda készültünk először nem vettek fel bennünket, mert sok volt a jelentkező. Második esztendőben felvettek mindkettőnket: 1934-ben. Szüléink vágya, a mi óhajunk és az a tudat, hogy családunk sok ref. papot nevelt vitt bennünket a Theologiára. Nem keserű szükség, biztos elhelyezkedni tudás. De az a vágy, hogy Istent minél jobban megismerhessük, akinek erejét, jóságát, csodálatosan nemegyszer megtapasztaltunk. Mi egyszer testvéremmel együtt majdnem belefulladtunk a Körösbe és Isten csodálatosan megszabadított. Sokszor életünkben: az érettséginél, szüléink, testvéreink életében, betegségünkből való meggyógyulásunkban, számtalan terveinknek az elérésben tapasztaltuk a jó Isten szeretetét, gondviselését. A Teológián találkoztam különösen olyan kedves tanáraimmal, akiknek életében éreztem az Isten hatalmát. Ezek vittek közelebb az én Istenemhez és Megváltómhoz, és szeretették meg mindjobban lelkészi hivatásomat. Népemért való szolgálat gazdag mezejét is látom a lelkipásztori pályán, ezért szeretem most is amikor már kezdem érezni töviseit is. A Theologián szintén a jobb diákok közé soroltak bennünket. Tanáraink szerettek bennünket. Tanulni szerettünk nagyon, csak jöttek a gondok. Édesapánkat elbocsátották a vasúttól, mindjobban elszegényedtünk. Magunk kellett gondoskodni kosztról, ruházatról. Kezdet adósságunk lenni és a tanulás nem ment úgy. Ha a nappal elment, pótoltuk éjszakai tanulással. Egy kedves tanárunk egyszer éjjel 2 óra után megfogott bennünket az egyik tanteremben a tilos petróleumlámpa mellett tanulni és nagyon megkorholt bennünket. Munkánk közül a szórványmunkát szerettük a legjobban, a legtöbb vasárnap oda voltunk falukban ezt a munkát végezni, és elég komoly eredményeket is értünk el. Tár108
