Sinai Miklós: Elmélkedések M. Minucius Felix Octaviusához - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 14. (Debrecen, 2008)

Cerest, a frígek Kübelét. Hogy ők valójában ma is istenek, be lehet mutatni jótéteményeik alapján, mert a Római Birodalmat, mely minden istent összegyűjtött és tisztel, egyrészt megalapították, aztán növelték, sőt megtartották. Ez a tárgya a VI. fejezetnek.

A facilis pedig itt mindenképpen jótevőt és segítőt jelent, ahogy ez Vergiliusnál is megtalálható az Eclogák III. könyvében, a 9. sorban:

Faciles Nymphae riserunt /Vergiliusnál: risere / - A jóindulatú nimphák nevették. / az erdetiben kicsit más jelentéssel NB./ És Prudentiusnál is a Symmachus ellen írott műben, II. könyv, 804. sor /sk./

sic probus atque reus capitalis criminis, isdem sideribus facilisque poli bonitate fruuntur. így a derék meg a főbenjáró vád gyanitottja élvezi itten az ég meg a csillag jószívűségét.

Másrészről viszont a difficilist-t gyakran abban az értelemben fogják fel, hogy megjelöljék azt, aki idegen a jócselekedettől. Arnobius I. könyv 5.1.

sequitur ut abundantiae tempore dii irati difficilesque non sint - Következik ebből, hogy a bőség idejében az istenek nem haragosak és nem idegenkednek a jótéteménytől.

A singulos szó mellé tedd oda kiegészítésül: populos (az egyes népeket). Ezekről azt mondja, hogy megvan a pogányoknál az áldozat-bemutatás módja, ez a nép sajátja, melyet senki más sem használ. Ugyanebben az értelemben mondta Tacitus Évkönyvek, 12. könyv 14. fejezet: Gentilis levitas - könnyedén, mint az ottani népek (ford. Borzsák István), azaz a nép sajátos és különös vonásáról van szó. Ahogy a magyaroknál is: Nemzetsíges nyavalya.

Municeps Összeolvasztva a munus capiens-bői. Ugyanis a latin szerzők azt mondják municeps-nek, aki saját jogrendje és törvényei szerint él, nem a római alapján. Viszont az meg van neki engedve, hogy mint római polgár Rómában megbízatást a római törvényekkel élve elfogadjon és betöltsön. Már egy városról akkor mondják, hogy municeps deus-okat tisztel, amennyiben a polgárok közül némelyek a város törvényei és jogrendje alapján az istenség szolgálatára s annak birtoklására feljogosítást kapnak. Szóval, akit ember létére istennek tettek meg, úgy mint azt, aki azelőtt idegen volt, de mégis római tisztségviselőnek válaszották meg.

E helyen nem tarthatom vissza magamat attól, hogy le ne leplezzem mind a régi keresztény írók, mind a mostani görögök és rómaiak egy általános tévedését a pogányok isteneinek s a pogány bálványimádás eredetének magyarázatában. A legtöbben nagyjából annyit közölnek,

77