Sinai Miklós: Elmélkedések M. Minucius Felix Octaviusához - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 14. (Debrecen, 2008)

hogy a pogányok istenei emberek voltak, és haláluk után megtiszteltetésük miatt a tudatlan és babonás köznép emelte föl őket. Ez nem igaz minden egyes népre. Az egyiptomiaknak nem voltak emberekből vett isteneik. Tanúsítja ezt Hérodotosz, aki Egyiptomban sokáig vándorolt, valamint a papokkal gyakran beszélgetett s behatóan megismerte teológiájukat. O valójában így beszél a II. könyv 50. fejezetében:

vopi£oucu S' wv Aiyvrmoi ou8' íjpco: or ouSev - Az egyiptomiak a héroszokat nem tisztelik szertartással. Valójában a héroszok sajátosan azok, akikről a babonás Görögország, jóllehet halandóként születtek, kijelentette, hogy istenekként kell őket venni és tisztelni. (Ugyanebben a könyvben a 142. fejezet.) Hérodotosznak a papok elmondták s kimutatták, hogy az első királytól kezdve egészen Vulcanus papjáig 341 nemzedék létezett, s erre az időszakra tagadták, hogy egyetlen emberi alakú isten is létezett volna, sőt sem előbb, sem utóbb Egyiptom királyai között sem volt senki, aki isten lett volna. A perzsákról ugyancsak ő ezt adja hírül (1. könyv 131. fejezet). Ők, nem úgy gondolják, mint a görögök, hogy az istenek emberektől származtak. Ezért ismét csak nála az athéniek a perzsa királynak, Xerxésznek azt róják fel, hogy a héroszokra, azaz az isteni tisztelettel felmagasztalt emberekre semmi gondot sem fordít, figyelembe sem veszi őket. Tehát ez a tisztelet Perzsiában nem volt kötelező, ez a vélemény a görögök és rómaiak sajátja volt, akik az előző nemzedékek isteneiről is azt állították, hogy halandó emberekből lettek és a földről az égbe emelkedtek. Amikor pedig a görögök uralma Nagy Sándor alatt Ázsiában szerte kiterjedt, s később az ő görög hadvezérei alatt megmaradt, a régi elképzelések az istenek eredetéről kezdtek megváltozni, s ezt éppenséggel a görög királyok szorgalmazták görög papjaik által, hogy annál könnyebben felvegyék őket haláluk után az istenek közé és a vallás tiszteletébe, azon igyekeztek, hogy elfogadtassák a néppel, elődeik is ide kerültek. így történt ez Egyiptomban, Szíriában és Perzsiában. Ezeknek az istenei, hogyha hiszel az újabb görög és római szerzőknek, akik mindent véleményük szerint mértek, héroszok, valaha meghalt királyok és jótevő fejedelmek voltak. Mivel pedig a jó filológusnak az a feladata, hogy csupán azokat az eszméket tulajdonítsa az ókori halandóknak, melyekről nyilvánvaló, hogy ők valaha ezeket követték, és általában bárki akar a pogányok teológiája pontos megismerésében tevékenykedni, kell, hogy a görögök ezen vélekedésétől és a dogmák felhozásától távol álljon; viiszont az egyes népek ősi elképzelései s vélekedései alapján vizsgálja az ő isteni dolgokról való felfogásukat. Mi, hogy ezen előadások keretén ne lépjünk túl, egyedül az eleusziszi Ceres magyarázatával kívánunk példát mutatni arra, hogyan kell vizsgálódni régi istennők esetében.

78