Sinai Miklós: Elmélkedések M. Minucius Felix Octaviusához - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 14. (Debrecen, 2008)
V. fejezet Cum diligenter in utroque vivendi genere (hiszen szorgalmasan tanulmányoztad mindkét életmódot) Ezekből a szavakból kitűnik, hogy Minuciusunk nem ifjúsága korai éveiben, hanem már előrehaladottabb korában lett keresztény. így lehet azt mondani, hogy szorgalmasan forgolódott, ti. a pogányok utálatos vallásában. Viszont hatásosan és választékosán fejezi ki a pogány vallás elvetését, amikor azt mondja Minucius, hogy ezt elutasította (repudiasse). Ez a szó általában az jelenti, hogy recusare, reicere aliquid - visszautasítani, elvetni valamit, a benne észrevett szégyenletes dolog miatt. Különösen uxorem recusare, reicere ob rem aliquam pudendam - a feleséget visszautasítani, elvetni valamely szégyenletes dolog miatt. Ezért a klasszikus szerzők azt írták: repudiare uxorem - utálkozva elvetni a feleséget. így ez arra utal, hogy Minucius sok tisztátalan, gyalázatos és szégyenletes vélekedésről és intézményről tartotta, hogy a pogányok vallásában létezik és ezeken felháborodva, azt elvetette. Impraesentiorum A tudósok erről a szóról eltérő és ellentétes ítéleteket hangoztatnak. Scioppius A történeti stílusról írt történeti kommentárjában teljességgel száműzi Latiumból, s úgy gondolja, hogy ezt későbbi időben mesterkedték össze, s tudatlan könyvmásolók fogadták el és tettékbele a kódexekbe, melyeket másoltak. Nem sokkal tér el Scioppius ezen véleményétől Isacus Vossius ítélete, aki A beszédhibákról írt könyvében (1. könyv 25. fejezet) elmondja, ez az in praesentia rerum szavakból romlott. Mert régebbi századokban, akik rerum-ot akartak írni, egy fölé helyezett vonallal csak rum-ot írtak, írásrövidítéssel. Ezeket járatlan olvasók s másolók összekapcsolták, így léptek elő az impraesentiarum-mal. Azonban nem is látszik szükségszerűnek vagy biztonságosnak ily szélsőségekig eljutni; könnyen s bőkezűen adhatok adalékokat arra, a latin nyelv legkiválóbb szakaszában ez ritkább és kevésbé használt volt, s ezért ma sem kell nekünk könnyen és habozás nélkül használni, ámde nem hihetem, hogy a latinság végére (kell mint tisztátalant) mint teljes romlástól megjelöltet helyezni. Használják ugyanis ezt a szót a legcsiszoltabb latinság szerzői is, hogy Catót ne is említsem (A mezőgazdaságról, 144. fejezet), Cornelius Nepos a Hannibálban (6. fejezet 1.) Cum hoc / Scipione scilicet/, exhaustis iam patriae facultatibus cupivit in praesentiarum bellum componere. - Mivel azonban ekkorra hazájának már minden erejét elvesztette, megpróbált ideiglenes fegyverszünetet kieszközölni, (ford. Havas László) tudnillik Scipiónál. Aztán használják ezt Tacitus, Apuleius, Ulpianus, Cyprianus, hogy Minuciusunkról ne is szóljak. Viszont, hogy ennyi szerző szöveghelyeibe másolók hibájából csúszott volna be ez a fordulat, 55
