Sinai Miklós: Elmélkedések M. Minucius Felix Octaviusához - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 14. (Debrecen, 2008)

az teljességgel hihetetlen. Aztán ez a szó az analógiával szépen egybeillik és ellipszissel magyarázható. Ugyanis mellé értjük a tempus-1 vagy a tempore-1, mivel ugyanaz: ugyanis a praesentia néha a szerzőknél nemcsak ember és a dolog jelenlétét, hanem az időpontét is jelenti. Terentius a Testvérekben, (II. felvonás 2. jelenet, 14. sor) Numquam adeo astutus fui, quin quidquid possem, mallem auferre potius in praesentia. - De én oly ostoba vagyok, hogy jobb nekem ma egy veréb...(ford. Kis Sándor) Nyilvánvalóan az idő adottságában. Tacitus, Iulius Agricola élete 39. fejezet: Optimum in praesentia statuit seponere odium,- Egyelőre azt találta legjobbnak, ha félreteszi a gyűlölködést... (ford. Borzsák István). Ugyanez a szerző a praesentia-t többes számban gyakran használta a jelen idő helyett is, ezt egy jövendő, vagy múlt helyzettel állította szembe. Analógiásán lehet tehát azt is mondani, hogy praesentia vagy praesentiarum tempus - jelen illetve a jelen dolgok ideje. A jelen dolgok állapotára és helyzetére, ahogy ezt Cornelius használta. Erre a formára nézve Petronius is kétszer mondta (58. és 74. fejezet) de praesentiarum - a jelen dologra nézve. Nyilvánvaló tehát, hogy ezt a szót nem kell kiiktatni, hiszen analógiával és kiegészítéssel magyarázható, s eredeti szerzők jóvoltából megvan a tekintélye.

Az informandus animus (úgy kell viselkedned) az adott formába összeszedendő vagy beállítandó lelkiállapot.

Libram teneas aequissimi iudicis (lelkiismerestes bíróként mérlegelj) Itt Caecilius a régiek, mind a görögök mind a rómaiak azon képére s jelére utal, mellyel a bírák pontos és szigorú igazságosságát festették és fejezték ki. Tudniillik ők, mikor festették vagy anyagból formálták meg Iustitiát, ezt egy kezében mérleget tartó szűz képében tették, ki félretéve minden más dologra ügyelést vagy tekintetet, kizárólag azt figyeli, hogy a súlytól melyik rész felé süllyednek a tányérok, és e súlyviszonyok alapján minden gyűlölség vagy kedvezés azaz előítélet nélkül hirdeti ki az ítéletet. Ezt pedig a bíróságokon a bírák ülőhelyén többnyire az ő szemük elé helyezték. Ez volt a mérlege a legméltányosabb bíráknak, mely semmi mást nem jelez, mint az igazságos ítélés legjobb módját, jelet téve a jelzett helyett.

Non tam ex nostris disputationibus nata sententia quam ex suis sensibus prolata videatur - Hogy ne latottassal az ertelmed szerent Ítélni vagy sententziat mondani a mellyben eddig voltai, hanem az szerent a mellyre vezettettél a mi mostani okos vetélkedésünk áltál.

56