Sinai Miklós: Elmélkedések M. Minucius Felix Octaviusához - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 14. (Debrecen, 2008)
szakad nékie. Ezekkel a szavakkal Octavius érvet hoz fel a mártírok cselekedetének dicséretére, mellyel az igazság állhatatos megvallása miatt még a halált is el akarják viselni. Ez pedig hasonló a katonák állapotához, mellyel azok fővezérük szeme előtt bátran szoktak az ellenségre támadni, és még a legnyilvánvalóbb veszélyeknek is ki szokták magukat tenni, azt remélve, hogy valamilyen kis jutalmat kapnak. És még ezt sem tudják igen gyakran elérni, ugyanis megölik őket a harcokban. Ekkor életüket visszaadni a háború fővezérei nem képesek, pedig az ő tetszésük megnyeréséért tették ki magukat a nyilvánvaló veszedelemnek. Ha tisztes temetéssel kísérik ki őket, és vezéreik magasztaló beszédei dicsérik bátorságukat, ez minden, amit kárpótlásként vezéreiktől kapnak. És mégis ezek miatt a csekély ösztönzések és hasznok miatt úgy gondolják, hogy gyönyörű dolog a háborúban meghalni. Mennyivel gyönyörűbb a keresztény embereknek az igazság megvallása miatt meghalni, amikor a kínok és fájdalmak között megtapasztalják, hogy tartja őket és erősíti Isten lelke, s lelkűket a halállal nem annyira elvesztik, mint jobbra váltják és előre mozdítják. Hasonló érvvel ajánlotta és mutatta be a mártírság méltóságát és kiválóságát Lactantius az Isteni tanítások 5.könyvében a 19. fejezetben, a 278. lapon: Recta igitur ratio est ut religionem patientia vel morte defendas; in qua fides conservata et ipsi Deo grata est et religioni addit auctoritatem. Nam si is qui in hac terrestri militia regi suo fidem servat, in aliquo egregio facinore; si postea vixerit acceptior fit, et charior si perierit, summam gloriam consequitur, quod pro duce suo mortem occubuerit: quanto magis imperatori omnium Deo fides servanda est, qui non tantum viventibus, sed etiam mortuis praemium potest virtutis exsolvere. - Helyes meggondolás tehát, hogy vallásodat türelemmel vagy haláloddal védelmezd, amelyben a megőrzött hűség magának az Istennek is kedves és a vallásnak is tekintélyt ad. Mert ha valaki ebben a földi katonaságban megtartja a hűségét királya iránt valamely kiváló tettben, ha ezután életben marad, közelebb kerül hozzá, és drágább, hogyha elpusztul, a legnagyobb dicsőséget éri el, mert vezéréért halta halálát. Mennyivel inkább meg kell tartani a hűséget mindenki fővezérének, Istennek, aki nem csupán az élőknek, hanem a holtaknak is meg tudja adni bátorságuk jutalmát. Ezekben a szavakban, hogy nec in dolore deseritur - szenvedésében sem marad magára közelebbről Octavius Isten Lelkének arra a hatékony erejére és munkásságára utal, amellyel fenntartja és erősíti a mártírokat még a kízások közepette is. Erről beszél Szent Lukács az Apcsel 9:31-ben amikor előadja, hogy a korai egyház a Szentlélek erősítésében járt-kelt: ev tt] TrapcucXriaei, tou 'Ayiou nveupaTOS. A mártírok történetében pedig számtalan példa bukkan elő Eusebiusnál az Egyháztörténetben, és Ruinaltusnál. Lásd az előbbit 5. könyv 3. fejezet. A nec morte finitus szavakban pedig a szerző a pogányoknak a véleményére utal, akik, mivel a lelkek halhatatlanságáról szóló tanítást nem ismerték, úgy 450
