Sinai Miklós: Elmélkedések M. Minucius Felix Octaviusához - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 14. (Debrecen, 2008)

Terrificas capitum quatientes numine cristas.

És fejükön lóbálva sisakjuk szörnyű taréját.

(ford. Tóth Béla)

A capitum numine azt jelenti, hogy a fejek intésével vagy mozgásával. Azután kot e£oxr|v vagy specialius; sajátosan ezt a szót az isteni hatalom és akarat jelölésére használták, amellyel önmagát a világról való gondoskodásában megmutatja. így Cicero, Az istenek természete 2. fejezet /könyv/ 37. /95./ szám: Esse quoddam numen et vim deorum. - Van az isteneknek valamiféle lényegükkel kapcsolatos ereje. (ford. Havas László) Vergilius az Aeneis II. énekének 777. /sk./ sorában:

...non haec sine numine divum eveniunt.

... nem esett az istenek óhaja ellen

(ford. Lakatos István)

Ezt a szót a rómaiak átvitték a császárok akaratának s hatalmának jelzésére, hogy ezzel a névvel őket megtiszteljék, mintegy olyanokat, akik a legfőbb isteni erő után a másodikok, és a helyett működnek. Innen volt az ünnepélyes beszédformula a császárokhoz: devotus numini maiestatique eius - az ő isteni erejének és felségének odaadó szolgája. Symmachus a 10. levélben Theodosius és Arcadius császárokhoz: Praecipua quidem beneficia numinis vestri popidus Romanus exspectat. - Ugyanis isteni erőtök különleges jótéteményeit várja a római nemzet. Innen jól meg lehet érteni Octaviusunk szavait. Az isteni megtisztelés másik fajtája volt, amelyet a császároknak adtak, hogy képeiknél könyörögtek az emberek. Erre a dologra van példánk Plinius Traianushoz írt levelében, ahonnan világos, hogy a császárok képmásaihoz tömj érmei és borral könyörögtek. De nemcsak ennyit tettek, hanem áldozati állatokat is vágtak előttük és nekik áldozták őket, amint azt Tiridátész tette Tacitusnál az Évkönyvek XV. könyvében /29. fejezet/: In medio tribunal sedem curulem, et sedes effigiem Neronis sustinebat. Ad quam progressus Tiridates caesis ex more victimis, sublatum capite Diadema imagini subiecit. - /Középen az emelvény egy díszes széket, és a szék Nero képmását hordozta. Előlépett ide Tiridates és szabályos áldozat bemutatása után a fejéről levett diadémát a szobor elé helyezte, (ford. Borzsák István)

A genius-t a geno és genendo-ból mondják, és ezzel a névvel egy bizonyos Saipojv-t hívtak, vagy azért, mert azt gondolták, hogy ő együtt nemzi az embereket, vagy, ha már megszülettek, elfogadja őket s oltalmazza. Az első jelentés példáját látjuk Festusnál A szavak jelentései-ben, ahol Augustinus ezt mondja: Genius est deorum filius et parens hominum ex quo homines gignuntur et propterea genius meus nominatur qui me genuit. - A genius az

365