Sinai Miklós: Elmélkedések M. Minucius Felix Octaviusához - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 14. (Debrecen, 2008)
istenek fia, és emberek atyja akitől az emberek születnek, és ezért az én geniusomnak azt nevezik, aki engemet létrehozott. A későbbi jelentés a komédiíró Menandrosz által Censorinusnál így kapott kifejezést (a Születésnap, 3. fejezet): Adest autem viro cuilibet daemon bonus Ut primum quis nascitur, vitae arcanus ductor. A férfi mellett egy derék szellem vigyáz, Születve ott van élte titkos őreként. Azonban bármennyire hitték, hogy minden egyes ember az ilyesfajta geniust már születésétől megkapja, mégis úgy gondolták, hogy az egyik a másiknál erősebb, és hogy ezért, történik, hogy akinek a geniusa hatalmasabb, az összes többit maga mögött hagyja. így egy bizonyos egyiptomi figyelmeztette Antoniust, hogy Augustustól a lehető legtávolabb tartsa magát, mert ugyan az ő geniusa sudár és magas, amíg maga van, viszont a továbbiakban, ha Augustuséval kerül összecsapásba, mely kiválóbb, alábbvaló lesz majd és gyávább. Tehát elsősorban a legkiválóbb férfiakhoz kapcsolta a pogány babona az egyedülálló és kiváló geniusokat, akik az ő szerencséjüket adják, szentek és érinthetetlenek, s nem lehet őket megsérteni. A császárokban nevezetesen úgy akarták hinni, hogy bizonyos isteni erők lakoznak, amelyeket a császár geniusának neveztek, s erre szoktak esküt tenni. Ezen a helyen Minucius előadja, mekkora volt a vallási súlya és érinthetetlensége a császár ezen geniusára tett eskünek. Akkora, hogyha valaki ezt cselekedve hamis esküt tett, akkor, úgy vélték, súlyosabb bűnt követett el, mintha magára Iuppiterre esküdött volna hamisan. Ezt a dolgot magát Tertullianus is szemére vetette a pogányoknak az Apologetika 27. fejezetében. Maiore formidine et callidiore timiditate Caesarem observatis, quam ipsum de Olympo Jovem; citius denique apud vos per omnes deos quam per unum genium Caesaris peieratur. - Nagyobb rettegéssel és ravaszabb félelemmel nézitek Caesart, mint magát az olümposzi Iuppitert, és nálatok hamarább tesznek esküt az összes istenre, mint Caesar egyetlen geniusára. Ennek a dolognak az oka a következő volt: az istenekre hamis esküt tevőket nem büntették a polgári jog alapján, úgy gondolván, hogy az istenek megsértésével az istenek törődnek majd, ahogy Suetonius a Tiberius életrajzban beszéli. Ámde, ha valaki a Caesar geniusára tett hamis esküt, azt megbotozták. Kézenfekvő tanú erre Harmanopulus a Polgári jog 7. könyvében az első cím alatt. Ezt mondja: Nemo, qui per deum peieraverit periclitatur. Satis enim deum ultorem habet iurisiurandi per deum praestiti, contemta religio. — Si quis vero iuraverit in re pecuniaria per genium principis et peieraverit, fustibus castigatus dimittitur. - Senki, aki egy istene tett hamis esküt, nem kerül veszélybe. Mert eléggé megbosszulja az isten az istenre tett 366
