Sinai Miklós: Elmélkedések M. Minucius Felix Octaviusához - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 14. (Debrecen, 2008)
hivatkozásokban találhatók a görög nevek). Ez a korabeli hallgatóknak semmi gondot sem jelenthetett, világos volt pl. hogy az eleusziszi misztériumok esetében nem Ceresről és Proserpináról, hanem Démétérről és Perszephonéról van szó. A legismertebb latin istennevek helyesírása sem egyértelmű pl. a műfordítások miatt (pl. Iuppiter - Jupiter). Egyebekben is a mai magyar helyesírás szabályait követi szövegünk, pl. az isten szót, ha politeizmusról van szó ("pogány" isten/ek/ről) kis kezdőbetűvel, ha a keresztények Istenéről van szó, naggyal szerepeltetjük. A Christianus szó mai magyar köznyelvi használata a "keresztény", ezt követi Heidl György is Minucius Felix fordításában. Itt eltekintettünk attól, hogy maga Sinai valószínűleg a "keresztyén" változatot használta volna, erről árulkodik néhány lemmafordítása (vö. pl. 187v). Ha valaki az első kötettel egybevetve használja a fordítást, látni fogja, hogy az ottani szigorú, betűhív kézirat-átírást itt már nem követtük; pl. mind a magyarban mind a latinban elhagytuk a rövidítések zárójeleit: v(el) > vei, v(agy) > vagy. Értelemszerűen elhagytuk a Sinai által törölt szövegeket, s a beszúrások esetén sem jeleztük, hogy "a margón", vagy "fölülírva" (azaz marginális vagy interlineáris közbeékelésről van szó). A latin szövegközlés apparatus criticusa latinul teszi ugyanezt. Sinai professzor úr lemma-jelzése olykor rövidítés. Különösen a munka második felében ő maga is kiteszi utána az et(caetera)-1: stb.-t. Ez arra utal, hogy a hallgatóknak valószínűleg tovább olvasta a mondatot, legalább odáig, ameddig lefordította magyarra. Jobb esetben maguk előtt a hallgatók előtt is volt szöveg. A lemmákat mi úgy hagytuk, amennyit ő beírt, amennyiben szükség volt rá, ...-tál utaltunk a folytatásra, illetve kitettük a etc-ket (a fordításrészben csak rövidítve). (Feltételezzük, hogy igényesebb olvasóink Minucius Felix latin kiadásával együtt követik végig a kommentárt.) Ahol görög évszámokra utal Sinai (elsősorban a filozófus életrajzoknál) az időszámítást az olimpiászokhoz, ahol a római történelemből utal évszámra, azt többnyire a városalapítás évéhez viszonyítja, valószínű, hogy ez az évszámhasználat a hallgatóknak nem okozott gondot. Mi természetesen meghagytuk ezeket az időmeghatározásokat a műben. (A görögökre vonatkozóan egy jegyzet erejéig eligazítjuk az erre esetleg igényt tartó olvasóinkat.2) 2 A 195. olimpiász 1. éve (= i. sz. 1) előtti éveket úgy számítjuk át a mi időszámításunk szerinti évekre, hogy az olimpia sorszámát 4-gyel szorozzuk, s ezt a számot levonjuk 780-ból - az olimpiai időszámítás elméleti „nulla” 12
