Sinai Miklós: Elmélkedések M. Minucius Felix Octaviusához - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 14. (Debrecen, 2008)

a kezük a félelemtől! Miután csatába bocsátkozott, s a hely szűkösségétől körülvéve vereséget szenvedett, Flaminiust és katonáinak nagyobb részét vagy a tó örvényei nyelték el, vagy pedig a vizbe gázoló ellenséges lovasok mészárolták le őket széltében-hosszában. így vetette meg Flaminius a jósjeleket, amelyek isteni jelzést adtak arról, ami be is következett.

Et ut Parthos signa repetamus /dirarum inprecationes/ Crassus /meruit et inrisit/ (Nem a parthusoktól kellett visszakövetelnünk jelvényeinket, mert Crassus kihívta és semmibe vette a fúriák átkait?) Ezek a szavak, úgy tűnik, Minucius korára utalnak Severus császár alatt, aki - ahogyan ezt Spartianus az ő életrajzában leírta - háborút indított a parthusok ellen. Jóllehet ő hozzáteszi /XV. fejezet/: gloriae cupiditate tantum non vero aliqua necessitate,illum fuisse adactum. - dicsőségvágyból és egyáltalán nem szükségszerűségből fogott bele. (ford. Sipos Flórián) Ilyen lett volna a hadijelvények visszaszerzése. Ezen kívül Suetonius az Augustus életrajzban közli, miközben a katonai jelvényeket, melyeket Marcus Crassustól és Marcus Antoniustól a parthusok elvettek, visszaszerezte. Ez a Crassus Szíria proconsulaként a polgárháború után indított háborút a parthusok ellen. Metellus néptribunus a vállalkozás ezen terve miatt Crassust szörnyű módon elátkozta, ahogy ezt Florus mondja a III. könyv XI. fejezetében. Valamint egy jós Szíriában azt a választ adta neki, hogy litari non posse (nem mutathat be áldozatot) e háború sikeréért, vagy ahogyan Plutarkhosz elmondja a Crassusban az áldozatok SuoeOuTct (nem mutathatók be). De ezeket a figyelmeztetéseket, melyekről úgy tartották, hogy isteni akaratból történtek, figyelmen kívül hagyta Crassus és kitartott a parthusok ellen indítandó háború terve mellett. Majd a parthusok királyának vezére őt Publius fiával együtt Carrhae város közelében elfogta és megölte. Mivel pedig úgy gondolták, hogy az arany utáni vágyából kezdeményezte a vállalkozást, a barbárok olvasztott aranyat öntöttek a szájába, fölszólítván, hogy legalább holtában lakjon jól az arannyal, mely utáni éhségét éltében sohasem tudta csillapítani. Lásd Plutarkhoszt az ő életrajzában. Lucanus az első könyvben /1. 104. sk./ezt így fejezte ki:

- Postquam crudeli funere Crassus Assyrias Latio maculavit sanguine Carrhas.

- azt követőn, hogy Crassus vége betelvén,

Carrhae szír mezejét mocskolta a drága latin vér.

Omitto vetera quae multa sunt et neglego carmina poetarum de deorum natalibus, donis et muneribus. (Mellőzöm a sok-sok régi példát, eltekintek a daloktól, amelyekben a költők az istenek születéseit, adományait, ajándékait éneklik meg.) Úgy látszik, hogy ezt

98