Sinai Miklós: Elmélkedések M. Minucius Felix Octaviusához - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 14. (Debrecen, 2008)

A kéziratlapok átírásánál elválasztottuk egymástól a fejezeteket is. A Minucius Felix mű caputszámozása Sinainál is megvan, de olykor elfeledkezik róla, és a margóra kerül. Fejezetei két esetben térnek el az Octavius beosztásától ( a Minucius szöveg XXII. és XXIII. fejezetét összevonja, majd a XXIV-et kettéosztja). A második mintegy "korrigálja" az első tévesztést, így a kézirat éppúgy XL fejezetből áll, mint a kommentálandó mű.

Későbbi használó nyoma ritkán látszik a kéziratban; pl. jelölések a margón egy-egy bekezdés előtt II vonallal, } - zárójellel (pl. 20v ) 19v: providentiam ... Graecis }- zárójellel összekapcsolva, s későbbi kéz írása olvasható: "láncolat" (19. sz.-i írás) stb.

A kézirat helyesírása nem mondható egységesnek sem a latin, sem a görög, sem a magyar szövegrészek esetében. A latin kézirat esetében ezt is igyekeztünk viszonylag híven követni.

Megjegyzéseink a helyesírásra vonatkozólag:

Szerzőnk a j-t hol i-vel, hol j-vel úja, olykor váltakozik az e/ae jelölése is.

Jellegzetes "sinaizmusok": et(caetera), ca[e]pere, Virgilius, sol[l]emnis, sum[p]to, Pyr[r]hus, Sulpitius (holott felhívja a figyelmet, hogy a hasonló problémát jelentő Minucius nevet sohasem lehet t-vel írni) stb;

Van példa a latin és a görög keveredésére: pl. dialogom (vagy dialogon vagy dialogum), de az is előfordul, hogy egy-egy szón belül kétfajta betűtípust használ, pl. porSoj. /1 Ív) . Egy helyen /20v/ talán a latin és a magyar keveredik: "cortsoma".

A görögben a szóbeli előadásnál indifferens mellékjelek ill. hangsúlyok rendszeresen elmaradnak.

Az adatmegadásnál sokszor betű- illetve szóismétlés fordul elő nála (lásd a lábjegyzeteket). Az ismétlések egyik oka a gondos írásképre összpontosító figyelem lehetett.

Egységes magyar helyesírás ekkor még nem is volt, az anyanyelvi szövegek lejegyzése rendkívül változatos, sajátos képet mutat.

8