Sinai Miklós: Elmélkedések M. Minucius Felix Octaviusához - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 14. (Debrecen, 2008)
melegíti. Innen mondja Minuciusunk, a 18. fejezetben: Britannia Sole deficitur, sed circumfluentis maris tepore recreatur. - Britannia hiányát érzi a nap melegének, de kárpótolja a körülvevő tenger meleg áramlatával. Az óceánon pedig a Német-tengert érti, amely Skandinávia, Britannia és Germánia között helyezkedik el. A rómaiak úgy gondolták, hogy az immár ily messzire kiterjedt birodalmat azért szerezték meg, mert az összes nép isteneit bő kézzel tisztelték, s azok segítségét kiérdemelték. Ezt jelzi a következő szavakkal: dum exercent in armis virtutem religiosam - mikor még akkor is Istenfelönn mutatnak magokat mikor fegyverben vagy hadakozás közben volnának. Ide tartozik, az amit a rómaiak abban gall háborúban tettek, melyet Brennus király viselt ellenük. Mielőtt e dologról valamit említenék, először azt gondolom elmagyarázni, amire Caecilius ezekkel a szavakkal utal: Castis virginibus ac nominibus sacerdotum (tisztaéletű szüzekkel és ... papi tisztséggel és címmel) Ezekkel tudniillik a Trójából Aeneastól áthozott istennőre, Vestára utal, sőt szolgáló leányaira, kiket róla Vestalesnak neveztek. Ez azt jelenti, hogy Vesta istennő szolgálatára adták őket. A Város és a Római Birodalom ékeiként tartották számon ezeket a Vesta-szüzeket. Nem voltak többen az egész városból, mint hatan. Fehér szövetből készült ruhát viseltek tiszta és feddhetetlen életük jeleként, melynek azonban a széle, a szegélye bíborral volt díszítve. Hajuk meghatározott csigákba volt fonva s el volt választva, hátul gyapjúszalagokkal volt megkötve és nyakukra gyűrűzve hullt alá. A Vesta szüzek intézményét négyes létszámmal először Numa király alapította, aki nagy mértékben törődött a szertartásokkal. Aztán a másik kettőt Tarquinius Priscus vagy Servius Tullius csatolta hozzájuk. Ezeket a szüzeket a főpap "fogta be" (capiebantur), mert kiválasztásukat erre a szolgálatra ezzel a sajátos szóval szokták jelölni. A teljes népből zsenge korú lányokat, miután elmúltak hat vagy hét évesek, húszat különített el és Vesta templomába s papságába vezette őket. Itt a törvények szerint 30 évig kellett élniük a szüzeknek, miután ez eltelt, eltávozhattak a papságból, sőt férjhez is mehettek. Hogy néha férjhez is mentek, tanúsítja Prudentius, Symmachus ellen II. könyv 1081. sor: Nubit anus veterana sacro perfuncta labore. Férjre talál az anyó ama szent munkát követően. Három elsőrendű feladatuk volt vigilare, adservare és sacrificare . Az őrködés /vigilare/ arra vonatkozott, hogy Vesta oltárának tűzhelyén folymatosan meg kellett őrizniük a tüzet. Ugyanis törvényeik között ott volt, hogy amint a csillagok örökké fénylenek, így a szüzek állandó gondoskodása és munkája révén tartsa meg ez a tűz is fényét. Őrizniük /adservare/ kellett a birodalom titkos zálogát, amelyről egyesek úgy gondolják, hogy a Palladium volt, amely az égből ereszkedett alá és Aeneas hozta Itáliába, melyet, ameddig Rómában meg lehet 88
