Sinai Miklós: Elmélkedések M. Minucius Felix Octaviusához - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 14. (Debrecen, 2008)

őrizni, ezen birodalom erejéből s tartósságából semmi sem veszhet el. Erről Lucanus (IX. 993. sk)

Nullique adspecta virorum Pallas, in abstruso pignus memorabile templo.

Nem látták férfiszemek még Patlaszt; zálogként ott rejti a mélyben a szentély.

Az áldozatokat pedig csaknem állandóan éjjel és nappal a birodalom épségéért mutatták be /'sacrificare/. Az ezen feladatokat rendben ellátó szüzeket a polgárok és az egész város kifejezetten kitüntető megtiszteltetésekkel illette. Ha a városon vonultak át, egy hivatalos lictor ment előttük, ha kocsin utaztak, és arra valaki hányavetiségből azaz gúnyból fölugrott, azonnyomban halállal kellett büntetni, ahogy Plutarkhosz tanúsítja. A könyörgésben s kérelmekben akkora volt a tekintélyük, hogy a vádlottat, akit már halálra hurcoltak, ha történetesen, véletlenül szembetalálkoztak vele, megszabadíthatták; és nagyjából semmit sem tagadtak meg tőlük. Ámde, ha úgy adódott, hogy gyalázattal mocskolták be magukat, aligha képzelhető el valami kegyetlenebb, mint az ellenük végrehajtott büntetés. Mert ezeket a főpap élve, temetési szertartással és menettel kísérte ki, a barátok és a rokonok gyászban követték őket. Róma városának falain belül már előzőleg kiástak egy föld alatti pincét vagy gödröt, ahová egy ágyat, mécsest vetettek ételekkel együtt. Azután ebbe a hóhér közreműködésével létrán leengedték a Vestalist, és hirtelen fölragadván a létrákat, a gödröt behordott földdel töltötték meg, s valószínűleg az ágyon fektében agyonnyomták. Erről a halikamasszoszi Dionysius és Plutarkhosz tanúskodnak, lásd Pitiscusnál.

Multis nominibus sacerdotum (számos papi tisztséggel és címmel) Különböző rendű papok voltak Rómában, méghozzá nagy számban, ragyogó díszekbe felöltözve, ezeknek szépsége megejtette a rómaiak lelkét. Ilyenek voltak a Flamenek, Saliusok, Potitiusok.

Dum obsessi et citra solum Capitolium capti (bár ostrom alatt voltak és egészen a Capitolium tövéig hátráltak) Ezekben a szavakban csöndes utalás van a gall háború történetére, melyet a gall senonok Brennus király alatt ellenük viseltek. Az egész történetet bőségesen leírta Livius (5. könyv 39. fejezet sk.), mi csupán néhány kiemelkedő dolgot említünk meg. Ezt a háborút Kr. e. 387-ben vívták. A gallok valamin felháborodva háborúval támadtak az Etruriában élő Clusii népeire. Ekkor a római senatus követeket küldött, hogy a gallokat valahogyan engeszteljék ki és fordítsák el Clusii-beli barátaiktól és szövetségeseiktől. Miközben a békéről tárgyalnak, civakodás támadt, a fegyverekhez kaptak, és a római követek

89