Sinai Miklós: Elmélkedések M. Minucius Felix Octaviusához - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 14. (Debrecen, 2008)

hogy haza sem tért, bár őneki tiltva se volt; smyrnai földre vetődött, nem Pontusba, s a tájék,

Smyrna szelídebb hely...

(ford. Kartal Zsuzsa)

Szókratész apja kőfaragó, anyja bába volt. Athénben született a 76. olümpiász 4., a világ 3532. évében. Kritón, egy dúsgazdag férfi, már gyermekkorában mutatott nagy tehetségétől elragadtatva, gondoskodott arról, hogy a legjobb tanulmányokban művelődjék, megadva neki a szükségeseket; s rövid idő alatt akkora ismertségre tett szert, hogy mindenki véleménye szerint a bölcsességben ő volt az első. Magánéletében hibátlanul és kifogástalanul élt, mert mind étkezésben, mind szerelemben igen mértékletes, nagy munkabírású, becsületes volt, s annyira vallásos, hogy semmit nem tett az istenek tanácsa nélkül; a legfőbb isteni erőt gyakran imádta, mely dolog azt a szidalmat szülte neki, hogy nubicola (felleglakó). Az ő véleménye pedig az istenekről a köznép vélekedésétől jellegzetesen távol állt. Mert csak egyedül a legfőbb isteni erőnek adott hitelt, valamint az alsóbb isteneket tisztelte, kiket alacsonyabb rangúaknak neveztek, de csak úgy, hogy ezeket a legfelsőbb isteni erő szolgáinak lehetett venni, kiket az állított a világ élére. Viszont a mesés teológiát egész teljességében tagadta. Meghatározott iskolát nem nyitott Szókratész, de hol itt, hol ott, városszerte, a vásártéren, az utcákon, az utcasarkokon, a műhelyekben sétálva, beszélgetve és kérdezgetve csepegtette a bölcsesség tanait az emberek leikébe. Ezen túl elsődlegesen a szofistákat gúnyolta és leplezte le, akik azokban az időkben megejtő s nagyhangú beszédmóddal követelték maguknak a bölcsesség hírét. Innen támadt azok ellene irányuló gyűlölete. Odament hozzá Anitosz szofista fölháborodva, hogy gyermekei Szókratész tanításából nem tanulták meg, hogy tisztségeket és gazdagságot halásszanak, elvitte őket tőle, ezért Szókratész őt elmarasztalta. Ő tehát, miután Melitosszal, egy ifjú szofistával összebeszélt, először Arisztophanészt vette rá arra, hogy őt a színházban szerepeltesse, aztán Anitosz őt még a bírák előtt is bevádolta, hogy törvény és méltányosság mellőzésével azokat azt isteneket, melyeknek a létét a város számon tartja, maga nem tartja számon, valamint az ifjúságot megrontja. Ezért halálbüntetéssel sújtották. Miután tehát 30 napon át a börtönben barátaival a jobb élet reménységéről vitatkozott, büröklevet ivott a 96. olümpiász első évében. 71 éves korában meghalt, a halálbüntetést így előzve meg.

De azután annyira elszégyellték ezt a kegyetlenséget az athéniek, hogy Szókratész ellenségeit mint mocsokkal szennyezetteket elátkozták. Melitoszt halállal büntették, Anitoszt a városból száműzték, s miután visszahívták barátait, szobrot állítottak neki a Pompeiumban.

75