Sinai Miklós: Elmélkedések M. Minucius Felix Octaviusához - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 14. (Debrecen, 2008)

egyebek között ezzel az érvvel is cáfolták az epikureusok, hogy az alávaló és mocskos emberek jól élnek, a derekak viszont és igazságosak nyomorult módon nagy bajokat szenvednek, amit - véleményük szerint - egy igazságos isteni akarat nem engedhet meg. Az első fajta emberekre Phalariszt és Dionüszioszt említette, a másodikra hármat vonultatott fel, Camillust, Rutiliust a rómaiak, Szókratészt a görögök közül.

Lucius Furius Camillus A korabeli rómaiak között a legdicsőbb volt; egyedülálló feddhetetlensége, illetve igazságossága alapján is nagyon híres, a haza érdekében tett jótéteményei és a város megszabadítása miatt második Romulusnak tartották. O, miután a faliscusokat legyőzte, Veii városát, amelyet egy teljes évtizedig ostromoltak, ásott aknákkal elfoglalta. Nem sokkal ezután irigység támadt ellene, s azzal vádolták, hogy fehér lovakkal tartott diadalmenetet valamint a zsákmányt nem egyenlően osztotta szét. Ezért Apuleius Saturninus néptribunus kezdeményezésére elítéltetvén Ardeába kellett száműzetésbe vonulnia. Am nemsokára, mihelyt a gall senonok Róma városát kirabolták és a Capitoliumot szoros ostromzárral szorongatták, a polgárok emlékezve Camillus bátorságára, követeket küldvén visszahívták Camillust a száműzetésből, s ő a lehető leggyorsabban összegyűjtvén a katonákat, a gallokra támadva őket legyőzte s hazáját megszabadította. Ezek a város 364. évére, Krisztus születése előtt 389-re estek. Lásd Eutropiust, a Római történelem kivonatában I. könyv, 18. fejezet.

Publius Rutilius Rufus E consulságot viselt férfiú fénykora Róma város alapításának 643. évére esett. A kiváló államférfi jogból Publius Scaevolát s Marcus Maniliust hallgatta, filozófiából Panaitioszt. A feddhetetlenség példája volt, s a városban, Cicero tanúbizonysága szerint nem volt senki más nála feddhetetlenebb, vagy érinthetetlenebb. Őt, ennek ellenére, a Sulla-pártiak száműzetésbe küldték, s arra kényszerítették, hogy Szmümában éljen. Ott egész Ázsia tisztelte s követségeket küldve nyilvánították tiszteletüket neki. Azután pedig, amikor Sulla megadta bár neki a visszatérés lehetőségét, ő visszautasította, s ezt felelte: jobban szeretném, hogy hazám a száműzetésem miatt piruljon, mint visszatérésem miatt gyászoljon. Ezt az ő sorsát Ovidius a Levelek Pontusból c. művében /I. 3, 63 skk./ így fejezte ki:

El grave magnanimi robur mirare Rutili Non usi reditus conditione dati

Smyrna virum tenuit non Pontus et hostica tellus.

mert nagyszivii Rutilius az bírt oly sok erővel,

74