Sinai Miklós: Elmélkedések M. Minucius Felix Octaviusához - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 14. (Debrecen, 2008)
Görögül ßeßr|Xos «gupTos - be nem avatott. Ugyanis a szent dolgok látására és élvezésére a bűnösöket vagy a gazembereket nem tartották méltónak még a pogányok sem. Innen a kezdésnél nagy szóval mondták a papok: Procul hinc, procul este profani. "Arrább, avatatlanok, arrább!"... (ford. Lakatos István), kiált fel a jósnő Vergilius Aeneisének VI. könyvében /258. sor/. Ámde ismert, hogy az ékesszólást mint a bölcsesség nem megvetendő részét a pogányok mintegy istennőként vették számba, s neki szentélyeket és templomokat emeltek, hogy ott tiszteljék az ékesszólás kedvelői és tanulmányozói. Mivel azonban a keresztények a szónokok ezen világi ékesszólását nem annyira szerették, s úgy vélték, hogy a pogányok szerzőit tilos olvasni, mondja itt Caecilius, hogy ők kívül vannak a műveltségen, ki vannak zárva, ki vannak vetve az isteni ékesszólás templomának tisztelete és barátsága köréből. Végül a keresztények megvetéseként hozzáteszi, hogy ők artium sordidarum esse expertes - még a mocskos mesterségekben is járatlanok. A mocskos mesterségek szabad emberekhez méltatlanok, olyanok, hogy szabadon született és nemes emberek nem szoktak hozzájuk kötődni. Ilyenek a posztókészítők, lábbeli-készítők, kerítők. Caecilius azt mondja, hogy a keresztények még arra sem jók, hogy ezeket a fogyatékos mesterségeket műveljék. így őket a köznép nyomorult és semmire sem tartott csőcselékének tartja. De hogy a dolgot valójában megmondjuk, a keresztényeket a pogányok tartották távol a nemesebb mesterségektől, mint pl. ab advocatoria arte (az ügyvédi mesterségtől) viszont bizonyos egyéb hitványakkal azért nem foglalkoztak, mert vallásuk akadályozta őket, így a szobrászattal s egyebekkel. De summa rerum et maiestate decernere (ítéletet merészelnek mondani a dolgok összességéről és fenségéről) Ezen és a következő szavakban elvontat találunk konkrét helyett; ez a beszédmód az afrikaiak és a keletiek között nagyon elterjedt és egyszerűbben jelzi azt, qui in rebus summus est et qui honore amplitudine dignissimus - aki a dolgokban döntő pozícióban van és aki tisztségben, magasztosságban fölöttébb méltóságos, aki igazi nagyság. Tudniillik Istenről már számos évszázad óta vitatkoznak a több pártra szakadt filozófusok . - Az Istenről es az ő tiszteletéről vetélkednek anyi sok száz esztendőktől fogva meg magok a sokrendu es külömb külömb fele philosophusok is. 60
