Sinai Miklós: Elmélkedések M. Minucius Felix Octaviusához - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 14. (Debrecen, 2008)
körben elterjedt, ám kevésbé helyesen, ugyanis a szülőknek e tevékenysége bűntől mentes, míg a superstitio a szerzőknél mindig valami olyasmit jelent, ami túlzó, bűnös. Innen én inkább abból tartom levezetendőnek, ha valaki a tiszteletben módfelett túloz (superstat). Disputatio A dis-bo\ és a puto-ból van. Remekül feltárta ennek az eredeti jelentését Gellius Attikai éjszakák VI. könyv 5. fejezet: Putare veteres dixerunt vacantia ex quaque re ac non necessaria aut etiam obstantia et aliena auferre - A régiek putare-nek mondták bármilyen dologról a nem szükségszerű, sőt zavaró és idegen dolgokat eltávolítani. így a fákat és szőlővesszőket, s hasonló módon a gondolatmeneteket is megnyirbálni mondták. Innen a bármifajta tisztítás és elvetés neve putamen. Dis-putare tehát a tárgyat szorosabb összefogással s a haszontalan ágak levágásával tisztítani, tisztává s nyírttá tenni. A lélekre átvíve azt jelenti, hogy lenyirbálva a haszontalan és ártó, téves ítéleteket feltárttá és nyílttá tenni az igazságot. A religio-t a relegendo-ból vezeti le Cicero Az istenek természete II. könyvében, de rosszul, ugyanis a religando-ból ered, hogy a halandó elmék ne cselekedjenek rosszul. Lactantius ezt erősíti meg Az isteni tanítások VI. könyv, 28. fejezet: Ez a kegyesség-köteléke kapcsol bennünket az Istenhez és ezzel vagyunk hozzákötve (religati), ahonnan maga a religio is nevét kapta. Erre utalt még Lucretius is A természet első könyvében /IV. 6. sk./, amikor ezt mondja Arctis Religionum animos nodis exsolvere pergo. s arra igyekszem, hogy megmentsem a lelket a vallás szűk kötelétől. (ford. Tóth Béla) 37
