Sinai Miklós: Elmélkedések M. Minucius Felix Octaviusához - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 14. (Debrecen, 2008)
XVIII. fejezet Nihil in homine membrorum est quod non et necessitatis causa sit et decoris - Nintsen az emberi testben, tsak egy tagja mellyre vagy nagy szüksége ne volna, vagy a melly ő nékie díszére ne volna. Octavius tovább folytatja érvei fölsorolását, melyekkel az epikureus Natalis ellenében be akarja bizonyítani: van isteni gondviselés ezen a mi alantasabb földünkön s földi világunkon. Az érveit pedig azokból a fölöttébb bölcs célokból vezeti le, melyeket a világ dolgai maguk elé állítva birtokolnak, s amelyeket a legjobb és legalkalmasabb eszközökkel érnek el. Ezeknek az eszközöknek a célokkal való egyeztetése sohasem sikerült volna, ha nem egy fölöttébb bölcs létező felügyelné szorgosan e világ dolgait. Részletezve az isteni gondviselés bizonyitékait Octavius az emberi test tagjaiból vezeti le, melyek legalkalmasabbak azokra a célokra, az hogy testünk életét fenntartani és életműködéseit végrehajtani képes legyen. Pl. az érzékek a fejben, mint egy fellegvárban vannak elhelyezve, hogy könnyebben, s egyúttal fürgébben tegyék kötelességüket s a külső dolgokat elvigyék az értelemhez. A karok és a kezek ezután mintegy szolgák ajánlják magukat, hogy bármely munkára és alkalmas szolgálatra vállalkozzanak. A kezeken pedig annyira alkalmas és összehangolt az ujjak elhelyezése, hogy Galenus megítélése szerint jobban nem is találhattak volna egymásra. A lábszárak és a lábak a test fenntartásában és mindenfelé szállításában csodálatos módon szolgálnak. Ugyanezt lehet megfigyelni az emberi test belső részein is. Ha valaki megfigyeli a csontokat, észreveszi, hogy mintegy gerendák és oszlopok, melyek arra vannak rendelve, hogy ezt a csodálatos épületet fenntartsák. Az idegek húrok módjára szövik át és fonják be a testet. Az agytól a végtagokig elérnek, hogy a külső dolgok hatását érzékelés segítségével az agyhoz vigyék el, az észnek, mint egy fejedelemnek jelentsék, viszont a fejedelem parancsait, hogy a tagok ide-oda mozogjanak, átvegyék és végrehajtsák. Az izmok is, melyek száma hatalmas az egész testben, a tagok tetszés szerinti erre-arra hajtásában adnak segítséget. Az artériák és vénák az egész testen át a vért viszik oda és vissza, hogy minden rész táplálékot kapjon s lélegezzen. Hosszú lenne minden egyes dolgon végigmenni. Aki mindezeket a régiek által pontosan megtárgyalt dolgokat meg akaija ismemi, forduljon a híres filozófushoz és orvoshoz Galenushoz, aki A testrészek használatáról írt könyveiben, miközben tagjaink különböző céljait előszámlálja, mintegy elragadtatásba esik, s az ekkora bölcsesség csodálata annyira áthatja őt, hogy mintegy ezen testrészek mesterének folyamatos himnuszát zengi. Jóllehet ezen legsúlyosabb érveket már számbavették a legfőbb isteni erő gondviselésének bizonyítására, akkor amikor az anatómia, sőt általában a természettudomány tökéletlenek 196
