Sinai Miklós: Elmélkedések M. Minucius Felix Octaviusához - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 14. (Debrecen, 2008)
voltak, mennyivel inkább így kell éreznünk, miután ezek a tudományok oly nagy mértékben előre haladtak s kísérletekkel és a mikroszkóp felfedezésének segítségével olyan dolgokat is felfedeztek, amelyek a régieknek, minden szorgalmuk és tevékenységük ellenére, elkerülte figyelmét. Et quod magis mirum est, eadem figura omnibus, sed quaedam unicuique lineamenta deflexa - Sőt a mellyen meg jobban lehet tsudalkozni, a formájok mindnyájoknak azon egy, de azomban mindenikben vágynak különös vonások vagy rajzolások a mellyek őket megkülömböztetik egy mástol. Deflexa lineamenta', ezek azon jegyei, s mintegy vonásai és szálai a testnek, melyekből ennek alakját megítéljük összehasonlítva egy másik testtel. Ebben az értelemben használta a szót Aulus Gellius az Attikai éjszakák 1, könyve 9. fejezetében ezt mondja: Pythagoras ex lineamentis oris iudicabat de ingeniis eorum qui ad discendum sese obtulissent. Püthagorász az arcvonásokból ítélt azoknak a tehetségéről, akik hozzá jöttek, hogy tanuljanak. Továbbá Cicero Az istenek természete / 1. könyv, 18/ Quae compositio membrorum, quae conformatio lineamentorum, quae figura, quae species, humana potest esse pulcrior. - ... a tagok milyen elrendezése, a vonalak milyen együttese, mely alak, mely külső lehet szebb, mint az emberé? (ford. Havas László) A vonásoknak a csodálatos változatosságát, melyekkel mindenki különbözik a másiktól, és ami miatt egyetlen ember sincs, aki a másikhoz tökéletesen hasonló lehetne, nagyon csodálta Plinius is a Természettörténet 7. fejezetében. Ezt mondja: Naturae parum vis atque maiestas in omnibus momentis fide caret, si quis modo partes eius ac non modo totam conplectatur animo. - Jam in facie vultuque nostro cum sint decem aut paulo plura membra, nullas duas inter tot millibus hominum, indiscretas effigies exsistere, quod aut nulla in paucis numero praestet affectando. - A természetnek ereje és fenséges volta minden mozzanatban kissé hiteltelenebb lesz, ha valaki csak a részeit és nem az egészet fogja át lelkében. - Már arcunkon és arckifejezésünkön, jóllehet tíz vagy kevéssel több tag van, annyi ezer ember közül nem létezik két egymástól meg nem különböztethető arc, vagy ami csak egy vagy kis számban térne el. Ugyancsak ő ugyanebben a könyvben a XII. fejezetben fölhozza ugyan néhány igen hasonló ember példáját. Azt mondja ugyanis, hogy Antiokhoszhoz, Szíria királyához egy köznépből származó név szerint Artemón nevű annyira hasonló volt, hogy Laodiké királyné, miután Antiokhoszt már megölték, az ő segítségével elérte az ajánlást és a királyság utódlását. Továbbá Pompeius Magnushoz egy bizonyos, a köznépből származó Vibius valamint Publicius is, akit rabszolgaságból szabadítottatak fel, csaknem megkülönbözethetelen módon hasonlított. Ámde maga Plinius is bevallja, hogy nem volt ez tökéletes hasonlóság. Ez 197
