Sinai Miklós: Elmélkedések M. Minucius Felix Octaviusához - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 14. (Debrecen, 2008)
Ki az, ki fel nem méri, mint a rab Akarna futni, ám erő marasztja ott. így Salamon is a Példabeszédekben csodálja Isten ezen cselekedetét, amikor Certa lege et gyro vallabat abyssos (lásd: 8:27) /8:29/ Mikor felveté a tengernek határit, hogy a vizek át ne hágják az ő parancsolatját, (ford. Károlyi Gáspár/ Aspice Oceanum, refluit reciprocis aestibus - Lásd meg a nagy tengert ennek fel s alá, viszontagsággal való folyása vagyon. Az aestus sajátosan úgy látszik, hogy mozgást, zaklatottságot és induló forrást jelent akár a tűzben, akár a vízben, akár a lélekben. De legsajátosabban mindezek közül láthatólag a tűzre lehet érteni. Innen van az aetas (nyár) neve is, mely az időjárás miatti hő heves zaklatottságát jelenti, de a tenger rohamára és felindulására is igen gyakran használják. Cicero a Szónok (De oratore) 3. könyv 39. fejezetében egy régi költőből22 idézte ezeket a szavakat: fervit aestu pelagus - azaz túlságos felindulástól forrong a tenger. Hasonlóan Plinius A természettörténet 2. könyve 97. fejezetében: Aestus maris accedere et reciprocare maxime mirum. - Nagymértékben csodálatos, hogy a tengeri dagály jön és ismétlődik. Ami erre a dologra vonatkozik, bizonyos, és azok akik a tengeren valamennyi ideig hajóztak, megtapasztalhatták, hogy a tenger, még ha nem is mozgatja szél, mozgásban van és egy hiznyos helyről a vizek hatalmas tömege úgy eltávozik, hogy a hajóknak le kell szállniuk a tenger fenekére és meg kell szakítaniuk útjukat. Végül azonban ezek a vizek, miután más helyeket gyorsan bejártak, visszafolynak ugyanazzal a bőséggel, és a tenger visszakapja mélységét, és a hajók folytathatják útjukat. Ez dolog csodálatosnak és döbbenetesnek látszott már kezdettől fogva az embereknek, és komolyan gondolkodtak azokról az okokról, amelyek ezt előidézik. A tianai Apolloniosz Philosztratosz V. könyvének 1. fejezetében úgy vélte, hogy sub terra ac Oceano multos esse hiatus qui spiritibus Daemonum ac Manibus hominum repleti sunt,- a föld és az óceán alatt sok rés van, melyek a démonok szellemeivel és az emberek halotti leikeivel vannak tele. Ok néha ezekből a résekből a folyó tengervizeket nagy lendülettel kiűzik és kivetik, és ezektől a tenger vize nagymértékben megnő, nem képes ellenállni a folyásnak, és hogy ne arra a részre folyjon, amerre a szellemek űzik. A maiak közül az áradás ismétlődését a Föld mozgására vonatkoztatta Gallilei (Vannak olyanok is, akik inkább azt választják, hogy a Holdnak és a tengervíznek kölcsönös mozgására vonatkoztassák ezt, a Napot és a többi bolygót sem kizárva; lásd Scaliger 52. gyakorlat Cardanus ellen. 22 ez a régi költő Pacuvius (NB) 190
