Sinai Miklós: Elmélkedések M. Minucius Felix Octaviusához - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 14. (Debrecen, 2008)

tárgyra és az ügyre, melyről azt panaszolják, hogy telve volt sötétséggel, homállyal és bizonytalansággal, jóllehet magánál a bírónál van a nehézség és a homály oka.

Incerti querela - az erant való panasz, hogy minden dolgok bizonytalanok. Ezekkel a szavakkal Minucius arra utal, amit az V. fejezetben mondott Caecilius, ahol azt emlegette, hogy egyetlen ügy sem áll előtte nyitva, hogy az emberi dolgokban minden bizonytalan és függő; hogy inkább minden valószínű, mint valós. Mely ügyben az adott helynél bizonyítottuk, hogy ő az akadémikusokat és szkeptikusokat követte.

Igitur nobis providendum est ne odio sermonum omnium laboremus - Azért meg kell azt nékünk előre orvosolnunk hogy magunkat gyulölségre ki ne tegyük tsupan tsak azért hogy valamit közönséges vetelkedes áltál bizonyítunk. Minucius a római népesség azon viszonyát érinti, mellyel az akadémiai filozófusok és ügyvédek ellen fordultak. Túlságos gyűlölettel indultak fel ellenük, mert az ő meggondolatlan hanyagságukból abba a véleménybe estek, mintha semmi biztosat nem lehetne megismerni a természetben, miközben mégis előrelátóbban más férfiak, nevezetesen a sztoikusok vagy a keresztények ezekre odafigyeltek és komoly érvekkel cáfolták, és így a korábbi hanyagság miatt valamifajta szégyenérzetet keltettek bennük, ahonnan azután gyűlölet keletkezett az első felfogás szerzői, mint hamisan érvelők ellen. Innen a következők világosabban feltárulnak.

Nam incaute creduli circumveniuntur ab his quos... - Mert akik ezeket a hamar hivő embereket elámitjak azok akiket a magan tsalardsag nélkül való embereknek tartottak az után pedeg (meg esmerven az ő általok lett megcsalattasokat) hasonlóképpen elterjedvén mindenkiknek az ő hűsegekről kételkednek: sőt az illyen vetélkedőket mint gonosz csalárd embereket úgy kerülik meg akkoris mikor igaz okoskodással vetélkedvén jóknak tapasztalhatták volna. Ezzekkel a szavakkal igen világosan kifejti Minucius, hogy hogyan történt, hogy a szónokok és a komoly dolgokról nyilvánosan vitatkozók a köznép gyűlöletébe kerültek. Nagyon is e vélekedés mércéje szerint formálta meg ítéleteit, qui semel verecundiae fines transgressus est illum graviter opportet esse impudentem, item ob vitia ac excessus quorumdam omnes esse repudiandos. - Aki egyszer az igazmondás határait átlépte, annak fölöttébb szégyentelennek kell lennie, aztán néhány ember hibái és kihágásai miatt az összes elvetendő. Hogy az ilyen gyűlöletet hogyan lehet elhárítani, a saját példájával így világítja meg Minucius:

168