Sinai Miklós: Elmélkedések M. Minucius Felix Octaviusához - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 14. (Debrecen, 2008)

Szűkebb a tenger már - a hal érzi ezt - a vízbe hányt sok szikla miatt...

(ford. Bede Anna)

Hirtius Az alexandriai háború (17. fejezet) insulam molemque ad insulam pertinentemszigetet és a szigethez tartozó kőépítményt. így a régiek helyesen mondhatták: materia orbis nostri habitabilis seu terra moles - ami lakható földünk anyaga vagy a föld építménye, mert még akkor is elterjedt és általános volt a filozófusoknak azon vélekedése, hogy az a vízből bukkant fel és a vizek tartják. Illetve mások valójában a föld efféle létrehozott építményét a levegő közepén képzelték el, ezekhez hajlik láthatóan a mi Caeciliusunk is. Különösen, hogyha a névmás qua olvasatát kissé megváltoztatva azt mondjuk, hogy quae-1 kell ott olvasni, így ugyanis a föld építményéről mondaná azt, hogy égi összefogás vagy mennyei kötelék, azaz a levegő tartja össze és övezi. Ezt a felfogást javasolta Cicero is Az istenek természetében (2. könyv, 36.) Terra sita in media parte mundi, circumfusa undique est hac animabili spirabilique natura, cui nomen est aer. - a föld helyezkedett el a világ középső részén, körülfolyva ettől az eleven és szellőszerű természetű elemtől, amelynek aér a neve. (ford. Havas László)

Caecilius a keresztényeknek ezt a világ égéséről szóló véleményét örjöngőnek nevezi, azaz őrjöngő emberekének. De nem kellett volna sötétséggel vádolnia ezt a jogos felfogást, amely észszerű, és megfelel a filozófusok tételeinek. Platónból vette át Caecilius, hogy a világ örök törvényekkel megszerkesztve állni fog, de ő azt is hozzátette, hogy magának a megteremtő istennek feloldható. Ezen felül ez a világ bármennyire is díszes, méghozzá választékos dolgokkal díszes, mégis ostoba és értelmetlen dolgokból áll. Ezek tehát, miután az emberek felhagytak a föld lakásával, ha elpusztulnak, ez nincs ellentétben az isten bölcsességével. De az, amit a pogány ok a teljességgel elpusztuló lélekről és az embei természet teljes halandóságáról mondtak, az lett volna végül is jogtalan, mint leginkább a legfelsőbb isteni erőben hinni és azt vallani.

Renasci se ferunt post mortem (hogy... haláluk után új életre kelnek) Itt Caecilius a keresztényeknek a test eljövendő feltámadásába vetett hitét gúnyolja, ahogy ezt már kezdte megtenni a 8. fejezet vége felé. Már abban az időben is, amikor Jézus Krisztus urunk apostolai az Evangéliumot közzétették, sokan akadtak, akik ezt, mint elfogadhatatlant, kinevették. Pál, amikor Athénben beszélt a holtak jövendő feltámadásáról, ők őt ex^elja£ov sannis exceperunt - gúnnyal fogadták. (ApCsel 17: 32.). Lukiánosz is, amikor elmondta,

134