Sinai Miklós: Elmélkedések M. Minucius Felix Octaviusához - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 14. (Debrecen, 2008)
amelyben ő azt állítja, hogy Iraeneustól vette át. Ez elmondja, hogy a bécsi üldözés során Galliában a pogányok a keresztények rabszolgáit elfogták és kínzásokkal arra kényszerítették őket, hogy mindenfajta titkot valljanak be a keresztényekről ezek viszont, mivel nem volt, amit az őket kényszerítők kedvére mondhattak volna, azon kívül, hogy azt hallották az uraiktól, hogy: íjKOUOV tcüv SecrrroTwv, tt|v Geiav peTa\r|iJ)i.v aípa Kai crapKa eivai Kpiarou - divinam communionem esse corpus et sanguinem Christi - az isteni áldozat Krisztus teste és vére - úgy gondolván ők maguk, hogy ez igazi vér és test. így feleltek az őket vallatóknak. A görögök pedig ezt úgy fogták fel, mint hogyha ezt valójában és valóságosan megtennék a keresztények s ezt más görögök és a senatus között is elterjesztették, és megkísérelték, hogy Blandinát kínzásokkal arra szorítsák, ugyanezt vallja be. De sok nehézséggel küszködik ez a feltételezés a keresztények gyermekmészárlásáról szóló rágalom eredetéről. Hogy ne is említsem, ez az elbeszélés egyáltalán nincs meg Iraeneus műveiben, és könnyen el lehet hinni egy későbbi kor írójának, Oecumeniusnak, hogy ezt csak magától koholta. Az nyilvánvaló, hogy a kereszténység első és második századában a Szent Lakoma bemutatásának megnézésére odaengedték a pogányokat, akiknek szeme előtt - ennek ellenére - hasonló gyanúk és gondolatok nem születtek, a nyilvánvaló beszédmódból biztosan tudták, hogy a keresztények a Christi aipcrros et awpaTos (Krisztus vére és teste) szavaknál csupán a jelet fogták föl a jelzett helyett, így nem is keletkezhetett az a rágalom, minthogyha a tönkölyliszt alatt lenne valamely rejtőző gyermek, akit aztután ütésekkel megölnek, szétszaggatnak, akinek a vérét isszák és húsát falják. Mások így jóval nagyobb valószínűséggel adják azt elő, hogy a korai eretnekek bűnei és titkos tettei adtak okot erre a rágalomra. Nevezetesen a gnosztikus eretnekek, s köztük a carpocratianusok, úgy tűnik, hogy elméletileg és vélekedésekben úgy készültek fel, hogy bármely súlyos bűn elkövetését szabadnak s a lélek üdvére hasznosnak tartsák. Ezekről a gnosztikusokról Epiphanius műve (Eretnekség VI.) ezt tartalmazza: gnosticos incesta convivia inire tenellumque foetum in mortario pistillo tundere, admixtoque meile ac pipere et aliis quibusdam condimentis ad avertendam nauseam, pueri omnes participes fieri et sic humanae carnis esu peracto preces fundere - A gnosztikusok vérfertőző lakomákba bocsátkoznak és a zsenge magzatot pékmozsárban törik, s hozzákeverve mézet és borsot és más fűszereket, hogy a hányingert elhárítsák, a gyermekből mindannyian részesülnek, és így, miután az emberhús evést befejezték, imádkoznak. Ezeknek a dolgoknak a híre kijuthatott a pogányokhoz, akik ezt könnyen elhitték általánosságban, hogy a keresztények művelik s ezért mindannyiuk szemére vetették ezt a bűntettet. Hogy ennek a rágalomnak ez volt a forrása, maga Eusebius is így hitte, Egyháztörténet, IV, VII. Miután ugyanis elmondta, hogy azoknak, akik a gnosztikusok 124
