Sinai Miklós: Elmélkedések M. Minucius Felix Octaviusához - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 14. (Debrecen, 2008)
misztériuma tökéletességébe akarnak jutni, minden ocsmány dolgot végre kell hajtaniuk, így zárja le: Unde certe accidit ut nefaria quaedam opinio de nobis excitata, eaque ab omni ratione alienissima, per infidelium animos longe lateque pervadere quasi... - Innen származik biztosan, hogy az a rólunk szóló bizonyos szörnyű vélekedés, méghozzá minden értelemtől a lehető legtávolabbi, a hitetlenek leikébe széltében-hosszában eljuthatott, mintegy ...a0€|iLTOis' npos griTepas' pitjeaiv, ávooiais Te Tpocjxu.S' xpecrgevw, nefandis cum matribus et sororibus commixtionibus et sceleratis cibis uteremur. - az anyánkkal és nővéreinkkel való törvénytelen egybekeveredéssel és bűnös ételekkel élünk. Ellenvetik azonban a tudósok e véleménnyel szemben, hogy hihetetlen, hogy ennyire szörnyű bűnöket követtek volna el a gnosztikus eretnekek, és hogy ezeket a keresztény írók maguk talán semmi másért, csak gyűlöletből költötték. Valójában azok, akik így beszélnek, a saját tételeik és tanításuk alapján mérnek másokat, ez pedig hibás gondolkodásmód szokott lenni. Ugyanis ezeknek a régi gnosztikusoknak a tanításában ez volt az alapvető cikkely: a testeket a rossz principium, a démon alkotta. Ezek tehát megannyi börtön, melyekbe a jó és isteni lelkek be vannak zárva. A megváltás munkája abban áll, hogy ezt a testet, mintegy az ördög művét leromboljuk, és hogy mintegy megingatott börtönön, áthatoljunk rajta. Innen a legvilágosabban nyilvánvaló, hogy alapelveik szerint dicséretes és üdvös dolognak tartották, ha gyermekeket megölnek, húsukat marcangolják. Ezért mindenek között ez a vélemény nyithat utat a gyermekmészárlás vádjának eredetére s alkalmára. Et de convivio notum est, passim omnes loquuntur: id etiam Cirtensis nostri testatur oratio (Szintén ismeretes, hogy miként lakomáznak: az egész világ beszél róla, és a mi cirtai barátunk beszéde is bizonyságul szolgál.) Ezekkel a szavakkal áttér a másik vádra, amely hasonlóan ádáz, mellyel a pogányok a korai keresztényeket rossz híbe hozták és igyekeztek őket gyűlöletesekké tenni. Ez arról szólt, hogy ők maguk Oidipusz-összefekvéssel élnek a Szent Lakoma után. Cirtensis nostri oratio - a mi cirtai barátunk beszéde Ez a hely bizonyítékot ad arra, hogy mind Caecilius, mind Minucius hazájára nézve Afrikából, Cirtából származott. Cirta ugyanis Numidiának, Africa provinciának megerősített városa volt; és nem azt mondja, hogy mei Cirtensis (az én cirtai...), hanem azt, nostri (a mi...), hogy utaljon erre a városra, legalábbis arra a vidékre, amely mindhármuknak, akik e vitában részt vesznek, egykori közös hazája. Ezen cirtai szónok pedig név szerint Fronto volt. Ezt Octavius teszi világossá a 31. fejezetben, ahol ezt az ellenvetést így cáfolja. Et tuus Fronto non ut adfirmator testimonium fecit: sed convicium ut orator adpersit. - A te Frontód is, nem mint a tanúbizonyságod megerősítője, hanem mint hamisan rágalmazó szónok. Lampridius valóban 125
