Sinai Miklós: Elmélkedések M. Minucius Felix Octaviusához - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 14. (Debrecen, 2008)
kímélik. Ezt a tűrést és kitartást, a nehéz helyzetben való makacsságot, büntetésre méltónak ítélték a római bírák, mint Plinius is, aki ezt mondja: Levelek, X. 96, 3. obstinatos et perseverantes duci iitssi - Akik még ezután is kitartottak, kivégeztettem, (ford. Borzsák István) És maga Maximus A keresztények elleni rendeletben Eusebiusnál: Egyháztörténet, 8. könyv 12. fejezet, ugyanezt airovoia-nak - stultitia (ostobaság) nevezte. Az istentelenségnek e vádját a keresztények ellen nemcsak Caecilius hozta fel, de ezekben az időkben az összes pogány körében nagyon ismert mondás volt. Lukiánosz, az istenek és emberek híres gúnyolója Pszeudomantiszában (Áljós) az istenteleneket és a keresztényeket ugyanoda sorolja és ezt mondja: AOecav ep.TrerrX.r|aTai Kai Xpioriavwv tov ttovtov. Teli van a tenger istentelenekkel és keresztényekkel, mindkettőjüket kövekkel kell kizavarni. Dio Cassius is, aki a Római történetben felsorolja azokat a büntetéseket, amelyekkel Domitianus, Flavius Clemens római consult és feleségét, Domitillát, valamint Acilius Glabrio consuli rangú férfiút keszreszténységük megvallása miatt sújtotta, s büntetésük okaként ezt fűzte hozzá: e-rrr|vex0ü ap.c(xj} evK\r|p.a acreßeias, Kai aGeorqTOs kettős, szándékos vád: a gazság és istentelenség miatt. A pogányok legsúlyosabb üldözésük közepette nem más mondással buzdították egymást, mint ezzel: aipe tous aBeou? aípe tods aBeous - Ki az istentelenekkel! Ezt egy levélben tanúsítja a szmümai egyházi író, melyet Polycarpus mártiromságáról írt. Ezt Ludovicus Frey adta ki az Apostoli iratok gyűjteményében, ahol a szmümai egyházi író elmondja, hogy a nép teljes tömege Polycarpust halálát követelve ezt kiáltotta: aipe tou? aBeous, £r|TeiaTü) TToXuKapiros'. Ki az istentelenekkel, keressétek Polycarpust! És röviddel ezután a proconsul azt mondta Polycarpusnak: opoaov Tpy KaiaaposTuxű^» peTavopaov, eme aipe tous aBeous. Iura per genium Caesaris resipisce dic tolle impios! - Esküdjél meg, Caesar szerencséjére, térj észhez, mondjad, ki a gazokkal! Mindez a mocskos és gaz rágalom a keresztények ellen láthatóan abból született, hogy az ősi isteneket, a pogányoktól elfogadott isteni hatalmakat elvetették s tiszteletüket visszautasították. Aki pedig ezeket lenézte, azokról úgy gondolták, hogy nem tisztelnek egy istent sem, nincs bennük vallási kötöttség. Tanúsítja ezt Eusebius, az Egyháztörténet IV. könyvének bevezetésében. Ezt mondja: bebeszélik maguknak (a pogányokról beszél), hogy ők az isteneket tisztelik. Ezt joggal teszik, mi pedig nagyon is gaz módon cselekszünk, akik olyan tökéletes és jóindulatú erényeket semmibe sem veszünk. Lásd Jacob Huldricus: A pogányok szidalmazása III. 3. fejezet. Qui de ultima faece collectis imperitioribus et mulieribus (Ezek összetoborozzák a nép söpredékét és a hiszékeny asszonynépet) Caecilius folytatja, hogy maró rágalommal támadjon a keresztényekre, s szemükre - az istentelenség után - azok vallásának ostoba 109
