Sinai Miklós: Elmélkedések M. Minucius Felix Octaviusához - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 14. (Debrecen, 2008)
tudatlanságát és nyomorult, semmire-se-jó, rabszolgákhoz illő tudásállapotukat veti szemükre. Ugyanígy Lukiánosz is, Az idegen halála c. munkájában azt mondja, hogy bármilyen csaló becsaphatja a keresztényeket, azt az okot téve hozzá, hogy - mivel lőiorrai avBpwrroi Kai ev iSiarreia e^ouTevougevoi Kai pupoi. - nem szakemberek és laikus voltukban kívülállók és ostobák. Celsus ezzel teljesen egybevágóan veti szemére a keresztényeknek Origenésznél III. könyv: quod neminem nisi imperitum et stolidum in suam sanctitatem admittant. - Senkit sem engednek be az ő szentségükbe, csak ha járatlan és ostoba. Sőt ilyen beszédekkel mutatja be őket, miközben a pogányokat vallásukra hívják: ppSeis auctos, ppSeis 4>povipos, Kara yap vop.i£eTai Tatrra Trapppiv aXXaeiTiS' apaBgs , ein? avopTOS vptTio? Bappcov ÉKeTcn. - Se bölcs, se okos, mert ezek ebben rossznak számítanak, hanem csak, ha valaki tanulatlan, ha valaki esztelen, ostoba az jöjjön bátran. S hozzáteszi nem minden szándékos rosszakarat nélkül: A szavaikkal ugyanis elismerik, hogy Istenükhöz ezek méltóak; és nyíltan kijelentik, hogy csak az ostobákat, az alacsony származásúakat és értelemmel nem bírókat, a rabszolgákat, a nőcskéket, a suhancokat akarják és tudják megnyerni. És máshol is ugyanő: Látni lehet a takácsokat, a cipészeket, a ványolókat épületeikben, és azt, hogy a legvadabb és legparasztabb előtt mernek, ám idősebb és előrelátóbb családapák előtt nem mernek szólni. Amikor azonban külön találkoznak gyermekeikkel és járatlan nőcskéikkel, csodálatos dolgokat adnak elő. Julianus Aposztata is Cirillus Alexandrinusnál a VI. könyvben Krisztust és az apostolokat így rágalmazza: nekik elég, ha vagy rabszolgákat, vagy rabszolganőket szednek rá (pyamov, ei repanai vág e£aTTaTT|C70ocri rai SouXous) mondván. Nem csupán az volt a híre a keresztényeknek, hogy műveletlenek a tudományokban, hanem az is, hogy szennyes mesterségekhez kötődnek. Origenész a Celsus ellen írt könyvében megfigyeli, hogy még az egyháztanítókról is az volt a pogányok véleménye, hogy epioupyoi, axirroTopoi, rai Kvacfjeis. - gyapjúszövők, vargák, kallósok voltak. És Caecilius is, lentebb a XIV. fejezetben Octaviust így nevezi, hogy homo Plautinae prosapiae et pistorum praecipuus - ez a Plautus-ivadék, mint legelső molnárlegény. Ide vonatkoznak luvenalis híres szavai is, melyek a IV. szatíra 153. skk. vannak: /sed/ periit (ti. Domitianus) postquam cerdonibus esse timendus caeperat. Am - vesztére - a vargák kezdtek tartani tőle (ti. Domitianus tói) (ford. Muraközy Gyula ) Erre a rágalomra - elsősorban a járatlanságra - láthatóan az adott alkalmat, hogy Krisztus, az apostolok és az elkövetkező idők keresztényei mellőzvén a szónokok és rétorok mesterkélt 110
