Kiséry Zsuzsanna - Szabadi István: A beregi református egyházmegye jegyzőkönyvei 1593-1753 - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 12. (Debrecen, 2002)

amelyből mikor visszatért, a fent említett latrok társai egy leshelyről rátámadtak, körbevették, s a bekerítettnek a kezét már háta mögé csavarva számtalanszor megütötték, végül a helység tisztjéhez, Filleriushoz vitték át, ennek parancsára onnan nem hozzám, aki e diáknak rendes bírája voltam, hanem a városi bíróhoz vezették ellenkezése közepette, végig a nyílt utcán, igen megcsúfolván, és bezárták a börtönbe, kezére-lábára bilincset raktak, nyakára kötelet vetettek, csaknem megfojtották, ezeket követő napon fegyveres kísérettel, hogy az úton vagy megkínozzák vagy félig agyonverjék, kihallgatásra akarták vinni a várba a tiszt elé, aki rosszindulattal és gyűlölettel viseltetett az iskola iránt. Ez ellen az erőszak ellen én tiltakoztam magam és az egyház nevében Ambrosius felügyelő dékán színe előtt, - panaszt téve, minthogy Fillerius mindezt az ő és az én hivatali [hatalmunkkal] szemben követte el, sőt az egyháznak a kegyes ősök által mindeddig fenntartott jogaival szemben, akár saját, akár más akarata szerint fogta el, s nem nékem, hanem világi bírónak adta át őt. Megtiltottam nemesi és egyházi tekintély alapján, hogy őt a várba vitesse, hanem elrendeltem, hogy adja át az én kezembe, amit nemcsak nem tett meg, hanem rendünk sérelmére elrendelte, hogy hatszáz forint terhe alatt még erősebben tartsák, és hogy tegyenek rá több bilincset.

így tehát én a bíróhoz fordultam és újra üzentem neki a tiszteletes Domahidi Mátyás és Szalmádi János atyafi urakon keresztül, tiltakozván, hogy ne tartsa fogva, hanem adja át az én kezembe, saját felelősségemre, még ha a legnagyobb büntetést vonná is rám az ő ügye, hogy én ítélkezhessek a diák fölött, és ha ezzel nem lennének elégedettek, akkor a nemes urak törvényszékénél panaszolhatnak be ez ügyben. Ő is megtagadta, hogy átadja az én kezembe, mert félt Filleriustól és az általa kitűzött hatszáz forintos óvadéktól. Ezen a válaszon felháborodva idehívtam Bégány György nemes bíró urat, ő saját kezébe kérte a diákot a királyi törvényre hivatkozva és nem akarta átadni a foglyot mondván, hogy ennek a városnak nem szokása, hogy gonosztevőket kiadjon. így aztán szerdán, azaz június hatodikán rajta keresztül is üzentem a bírónak, hogy mivel a diák ügyét saját kezébe vette minden ellenvetésünk és tiltakozásunk ellenére, és nem akarja a mi kezünkbe adni, őrizze tisztességes őrizetben mindaddig, míg igazságos és törvényes ítéletet nem hoznak az ügyében. A fogoly diák tehát most, azaz június nyolcadikán, már ötödik napja őrizetben van. Erről a bíró azt mondja, hogy a következő hétfőn fogja megvizsgálni az ügyet, és hogy most, június nyolcadikán, a mellette és ellene szóló bizonyítékokat gyűjtik össze. Várjuk meg a dolog kimenetelét. Közben június hetedikén elküldtem a jeles Domahidi Mátyás és Vári Tamás urat a nagyságos Bődi Mihályhoz, annak a vármegyének a

23