Kiséry Zsuzsanna - Szabadi István: A beregi református egyházmegye jegyzőkönyvei 1593-1753 - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 12. (Debrecen, 2002)

Az Úri593. évében, június 5.

Dávid István emlékeztetett arra, és a Krisztusban tiszteletes Domahidi Mátyás tanúskodásával alátámasztotta állítását, hogy mikor még élt a tállyai méltóságos Nagy Bertalan esperes, Katalin asszony, aki most az ő felesége, korábbi férjétől kieszközölte az elválasztást, annak öt éves távolmaradása miatt, erről a törvénynek erről a rendelkezéséről kért tőlünk írásbeli bizonyítványt, amit mi ki is adtunk neki.

Az úr 1593. évében történt:

Pünkösd napján, a prédikáció és a többi szertartás végeztével a beregszászi diákok közül ketten kimentek a közeli kiserdőbe, amely Muzsaj felé a szőlőhegy alatt fekszik, s nyugatról az a folyó határolja, amelynek partján a Búcsúnak nevezett falu van, s miután valami apró növényeket kerestek és gyűjtöttek, szomjúságtól hajtva betérek a közeli faluba. Ott a falu kocsmájában megvették a szükséget boradagot, s nem messze, egy diófa alatt egymással barátságosan beszélgetve letelepedtek, másik két fiatalemberrel együtt, akik maguk is az előbbiekkel együtt a nevezett városból jöttek ki.

Miközben pedig időznek semmi rosszat nem forralva s nem tervezve lelkűkben, hogy bárkivel is vitába vagy összeütközésbe keveredjenek, egyszercsak megjelennek bizonyos beregszászi fő-fő bajkeverők, Tóth György, Jónás István és File Mátyás, azok sorából, akiket gyalogos várszolgálatra hirtelenjében összeszedtek, s akik hozzá voltak szokva a legnagyobb gaztettekhez és az állandó részegséghez, állandóan viszályból viszályt, vitából vitát támasztottak, ők tehát a legelvetemültebb latrok szokása szerint [a diákokra] támadtak, s miközben a többi elmenekült, két diáknak, úgymint Verbőczi Máténak és Kászoni Andrásnak kivont karddal nekimentek, Mátén hatalmas sebet ejtve bal fülét arcával együtt lemetszették és felső karját fogva erejétől megfosztották, elgyengítették, végül földre terítették, és hosszan tárgyalták, hogy meghagyják-e életét. A másikat, Andrást pedig számos ütéssel leterítették, ő mégis jobb sorsot fogott ki, sebet egyet sem kapott, és bár fiatal volt, a reá támadók többségén súlyos sebeket ejtett.

Miután a helyszínen a dolgok így estek, András visszajött az iskolába, Máté, mivel a sebek és az ütések miatt nem tudott járni, szekéren tért vissza, és most a borbélynál kezelik kétes kimenetellel. Ám eközben András bízván az ügy reá nézve kedvező voltában és az önvédelem ártatlanságot adó oltalmában, nem távozott el sehová. Maradt az iskolában. Senki sem gondolt arra, hogy őt a köztörvényesek közül kivonja, sem én, sem a bíró, sem a hivatalos szervek, így aztán hétfőn a város jegyzőjével elment a szőlősbe,

21