Könyves Tóth Mihály: Emlékirat a Tiszántúli Református Egyházkerület életéről (1855) - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 5. (Debrecen, 1996)

Könyves Tóth Mihály önéletrajza

Belvárosi lelkipásztorkodásom alatt alig dolgozhattam valamit a lelkészi kötelességeken kívül. Úgyszólván ez a teher rajtam feküdt. Szoboszlai nagyon ritkán szolgált, az öreg Márton József elgyengült, Fésös Andrást a debreceni gyülekezet nem igen szerette. Én húztam az igát. De jutalmam is volt elég, mind pénzben, mind becsületben. Ez időben jöttek ki nyomtatásban nevezetesebb halotti beszédeim.

Az 1843-i országgyűlésre Fésös András választatván el úgy címzett diétái prédikátorrá: helyette én vittem az egyházkerülcti főjegyzői hivatalt, amint a jegyzőkönyv tanúsítja, nagy dicsérettel. Ez időben ösmertem meg sokak gyarlóságait s írtam a Protestáns Egyházi és Iskolai Lapokban egy korrajzot ily cím alatt: Életképek a tiszántúli református egyházkerületből. Ez a dolgozat rendkívüli szenzációt hozott, mert sok ember volt kegyetlenül jellemezve. Noha álnév alatt írtam, mégis tudták, hogy én vagyok a szerző és a Szoboszlai kérése folytán hagytam félbe e dolgozatomat.

Feleségem halála után 1846 augusztus 1-től a politikai életbe merültem, házamnál a város radikálisabb gondolkozású tagjai csoportosultak s ettünk is, ittunk is a conversalas közben. Olvasmányaim ez idő táján a francia irodalom philozophiai termékei valának. Victor Cousin, Damiron, JouíTroi ezekhez járult Victor Hugo és Lamartine munkájának olvasása, végre a szociális philisophok müvei, akár tisztán tudományos szempontól készültek, akár regény alakban. A Proulhon és Louis Blanc és Laudon Rollin és Blanguis mellett az öreg Beroux L. Humanitaja és Cabel Icariája mellett elolvastam a számtalan Sue-féle regényeket is. Egyszóval a francia forradalom és francia irodalom tett exaltáltá s cnlhusiastává annyira, hogy én az 1848-i nemzeti mozgalmakban és függetlenségi küzdelemben öntudatosan és a szó teljes ereje szerint lelkesülten vettem részt. Buzdítottam Debrecen népét tettel, élőszóval s hírlapi cikkekkel, melyek akkor az Alföldi Hírlapban, a Kossuth Hírlapban, a kormány által kiadott Közlönyben jelentek meg. Ezüstömet, ami csak volt, oda adtam a haza oltárára, magam a nemzetőrökkel mint tábori lelkész az aradi táborba elmentem, mind Debrecenben népgyűlések alkalmával, mind a táborban nevezetesebb események alkalmával átihletett szenvedéllyel szónoklatokat tartottam.

Az Arad körüli táborozásból hazakerülvén: az országgyűlést már Debrecenben találtam, a paróchiámon pedig 14