Könyves Tóth Mihály: Emlékirat a Tiszántúli Református Egyházkerület életéről (1855) - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 5. (Debrecen, 1996)

I. rész Hittani szempontból

panaszkodtak, ha a nép hanyagul s érdektelenül viselé magát, mind a hitfelekezet mind annak egyházszolgái iránt.

Vannak még némelly nagyfontosságú körülmények, mellyek között igen sokat tehették volna hittani szempontból prédikátoraink, de, vagy mert hanyagok vóltak, vagy mert ingyen semmit sem akartak tenni, bűnösen elmellőzték egyházi hivataluk szép kötelességét.

Illyen eset a Confirmatio. Midőn nálunk a kisded megkereszteltetik, a prédikátor e kérdést teszi a keresztanyának, "ígéred e hogy ezen kisdednek neveltetéséről taníttatásáról gondot viselsz mind addig, mig az felnővén, számot tud adni hitéről és vallásáról"? Mire a keresztanya válaszúi adá "ígérem". - Ez Ígéret alól a keresztanyát felmenteni, a felnőtt gyermektől pedig hitéről és vallásáról számot kérni, az egyházi lelkipásztornak egyenes kötelessége; - s még is ekklézsiáink nagyobb részében, illy célból, semmi sem történt; a gyermek felnőtt, és pedig nagyon sok a nélkül hogy csak iskolába is járt volna nem egy kettő úgy, hogy egy két évig ugyan járt iskolába, de a vallástanból minél kevesebbet tanúit vagy tanúihatott, s mind e mellett is - ha felserdült korra jutott - oda járúlt az Úr asztalához, teljes tudatlansággal a felől, ki és mi célból szerzetté a szent vacsorát. - Olly ekklézsiáinkban is, hol a Confirmatio évenként megtörtént, maga a prédikátor - semmi befolyással sem vólt a gyermekek hittani oktatására; végezte ezt az iskola mester, részént a Benedek-féle "Útmutatás" részént a Nagy Káté, részént az épen e célra készített "Agenda" című könyvecske szerént. A prédikátor minden teendője annyiból állott, hogy a

92